16/07/2026
Kevés olyan területe van a kutyázásnak, ahol annyira szembetűnő és publikus a vitatható módszerek és technikák jelenléte, mint a kutyák oktatásában.
Sok éves ellentét van oktatók és oktatók között.
Ha nagyon távolról szemléljük a résztvevőket, két tábort tudunk megkülönböztetni.
Az egyik tábor szükségesnek tartja az averzív kiképző eszközök és módszerek használatát, mint például a szöges fojtó lánc nyakörv vagy a lenyomás.
Míg a másik tábor ellenzi ezeket az eszközöket és módszereket, mert a pozitív megerősítésre és az együttműködésre teszi a hangsúlyt.
Előbbiek a régmúlt tapasztalataira, az állatok bizonyos mértékű “leuralására” bazíroznak, míg utóbbiak az állatjóléti alapelvekre építkeznek.
Egyes táborokon belül természetesen árnyalt a kép, de mondjuk kezdő gazdiként ember legyen a talpán, aki eligazodik.
Én a saját bőrömön, vagyis a kutyám bőrén tapasztaltam meg, hogy mi a különbség.
Amint rátaláltam azon módszerekre, technikákra, melyek állatjóléti elveken alapultak, kapcsolatunk olyan minőségi változáson ment keresztül, olyan magasságokba ért, amikre mindig is vágytam, amiről végig éreztem, hogy ott van, csak nem ismertem az odavezető utat.
Hogy más ne a saját kárán legyen kénytelen megtanulni, merre menjen, induljunk el együtt, mondjunk véleményt, írjuk alá a petíciót, hogy eljusson a döntéshozókig és az etikus, az állatjólléti szempontok mentén felépülő oktatás legyen a norma, az alap.
Írjuk alá, osszuk meg, hogy a jövő leendő gazdái és kiskutyáik biztonsággal tudjanak választani, ha oktatót keresnek.
A peticiót kommentben találjátok!
