16/06/2026
A videóimnál időről időre feljön az a téma, hogy stresszjeleket produláknak benne a kutyák. Régóta tervezem, de most eljött az ideje annak, hogy erről irjak. Hogy jobban megértsük mi történik, kicsit beszélnék is arról, én voltaképpen mit csinálok. A normál kutyaoktatáson felül leginkább ember elleni, és kutyák elleni agresszióproblémás, és komoly viselkedészavaros kutyákkal foglalkozom. Olyan kutyákkal érkeznek hozzám, akiknél előttem 5-6-7-8 tréner is foglalkozott, de a várt eredményt mégsem érték el. Volt olyan emberagresszív kutya nálam, ahol én voltam a 12. tréner, akinél próbálkoztak … de az első, aki megérint***e a kutyát!!!! Határozottan leültem mellé, és megsimogattam. … és hát lássuk be, ritka flúgos egy állatnak kell lenni ahhoz, hogy mikor felhív egy gazdi, aki elmeséli, hogy 11 trénert megjártak már, videókat küld arról, hogyan harapta meg őket, azt érezzük: Igen! Én ezt a kutyát meg akarom simogatni. 😂😂 Természetesen én sem tudok mindenkinek segíteni, a határaim végesek, de az elmúlt sok év gazdai visszajelzései alapján lényegesebben többet tudok segíteni az agresszív kutyáknak, mint azok a trénerek, akiknél előttem jártak.
Nem tudnám pontosan megfogalmazni az okát, de az biztos, hogy a tudásom sokrétűsége nagyban hozzájárul. Dolgoztam éveket menhelyen, éveket szolgálati kutyák mellett, éveket filmes állattréner mellett, éveket önálló filmes trénerként, éveket pozitív szemléletű oktatók mellett, versenyeztem saját kutyával, több munkakutya (IGP) világbajnokságon eredményesen, és kiemelkedő eredményekkel részt vettem, és a mai napig nem vagyok rest elmenni olyan szemináriumokra, és képzésekre, amikről azt gondolom, hogy általuk fejlődhetek. Jelenleg is van munkavizsgás, és terápiás vizsgás kutyám is. Nem igazán van olyan szegmense a kutyakiképzésnek, ahol én nem töltöttem sok időt, és nem szereztem tapasztalatot!! Mert nem ugyanaz a láttam, vagy hallottam, vagy olvastam róla, mint az, hogy ott voltam, és csináltam. Nem 1 kutyával, nem tízzel. Sokkal! Megtapasztaltam az adott képzés/módszer/technika jó és rossz oldalát is.
A munkámban is, és a magánéletben is (másoknak sajnos) a pillanat érzése ember vagyok. Többször előfordul, hogy a többiek megkérdezik tőlem, hogy egy adott kutyánál miért ezt vagy azt csináltam. És nem tudom megmagyarázni. Nincs indokom rá azon felül, hogy megérzés. Nem vagyok a sablonok embere. Ki tudok szakadni belőlük, és ez nagyon nagy előny. Bármit látok, vagy olvasok a neten, elgondolkodtat, hogy mi lehet benne, amit én is tudok használni. Rendszeresen megnézem általam nem sokra tartott trénerek videóit is, mert sokszor kapok belőlük ötletszikrát, amit utána tudok használni. Nagyon nagyon sokmindent máshogy látok, mint más trénerek.
Többek között ezért már a kérdést sem értem, amikor feljön, hogy miért nem figyelek arra, hogy a kutyák a videóimban stresszjeleket mutatnak. Miért tekintünk a stresszjelek megjelenésére negatívként? A stresszjel nem egyenlő azzal, hogy valami rossz irányba halad. Nem figyelmen kívül hagyom, hanem dolgozom a stresszjelekkel. A stresszjelek nagyon sok információt hordozhatnak. Olyan, mint a csóválás. Attól függ mit jelent, hogy milyen testhelyzetben, milyen intenzitással, milyen magasan, milyen energiával, milyen mentális állapotban csóvál a kutya. A stresszjel a változás velejárója, a mi életünkben is. Egy új iskola, egy új osztály, egy új közösség, egy új munkahely, egy új csapatsport, egy új kapcsolat … ezek olyan helyzetek, amikor mi emberek is stresszjeleket produkálunk, még akkor is, ha mindent megteszünk, hogy ez ne látszódjon rajtunk, pedig előre megy velük az életünk. Miért akarunk minden stresszjelet elkerülni a kutyáknál? Mint ahogy mi emberek sem szívesen lépünk ki a komfortzónánkból, a kutyák sem szívesen lépnek ki onnan. Általában ha mi emberek kilépünk a komfortzónánkból, akkor az valamilyen külső hatás, vagy jövőbeli tudat kedvéért tesszük meg. Mert tudjuk, hogy (várhatóan) valami jobb lesz. A kutyáknál ez a jövőbeli tudat hiányzik, igy én a külső hatásra építek. Mi tudjuk, hogy mekkora élmény lesz a nyaralás, csak el kell viselni a repülőutat. Tudjuk, hogy jobb lesz az új munkahely, csak ott kell hagyni a régit, és be kell illeszkedni. Ők nem tudják, hogy sokkal jobb lesz, ha például beszoknak egy csoportba, vagy ha lemennek egy lépcsőn.
A stresszjel változás része. Nem akkor van gond, ha megjelenik, mert az azt jelenti, hogy valamilyen változásba léptünk, a kutya kikerült a komfortzónájából. Akkor van gond, ha nem csökken, és nem múlik el. A stresszjelek intenzitását, dinamikáját, és változását kell figyelni. Agresszív kutya esetében nálam például nem használhatja azokat a kommunikációs eszközöket, amiket ő úgymond zsigerből használna. Vagyis nem lehet agresszív, nem haraphat, nem lehet tuskó. Hiszen pont ez lenne a lényeg, hogy ne használja az addigi kommunikációs eszközeit, mert azok rosszak! Ha elkezdjük bekontrollálni ezeket a számára aktuálisan használt kommunikációs eszközöket, akkor igen, jön valamilyen stresszjel. De ez nem azt mutatja, hogy rossz felé megyünk. Hanem ebből már tudom, hogy elkezdte érteni, hogy nem használhatja a számára normális, de a közösség számára nem kivánatos viselkedéseket. Márpedig ha a régi eszközeit nem használhatja, akkor el fog kezdeni számára új kommunikációs jelzésekkel próbálkozni. Bekontrollálás alatt pedig sokmindent érthetünk. Például beleültetem az ölembe, és nem hagyom, hogy kimenjen onnan. Mert ha kimenne, előjönnek a régi beidegződések. Mert ha sablonokban gondolkodunk, akkor igen, a kutya az ölemből hamarabb kitámadhat, és is ezt tanítom a gazdáimnak. De sok olyan helyzet van, ahol kilépek ebből a sablonból, mert pont ezzel tudom a visszájára forditani. Vagy mondjuk nem hagyom, hogy a kutya úgymond kimozoghassa a feszültséget magából. Mert ez rengeteg helyzetben ez pont hátrány, nem előny. … és most komolyan. Ki az aki a gyerekét iskolaváltáskor, egyesével összebarátkoztatja a leendő osztálytársaival. Segítjük amivel tudjuk, a tanár is segíteni fogja az első napokban, akkor azt feltételezzük, hogy a kényszer, és az új helyzettel járó stressz ellenére be fog illeszkedni az adott osztályba. Lesznek barátai, jól fogja érezni magát. Mert ez egy megugorható szint neki.
És meg is érkeztünk a kényszerhez, amit annyiszor emlegettek. Az életünk tele van kényszerekkel. A miénk is, és a kutyáké is. A póráz is egy kényszer, hiszen nem mehet arra a kutya, amerre akar, arra mehet amerre mi akarjuk. Az autó is egy kényszer, csak akkor szállhat ki belőle, amikor mi akarjuk. A kert is egy kényszer, hiszen nem hagyhatja el a mi engedélyünk nélkül. A kényszer azt jelenti, hogy bizonyos kereteken belül tartva, nem hagyunk más választást a kutyának, mint amit mi szeretnénk. De ettől, még ha az elején nehezen is indult, mert félt a póráztól, félt az autótól, nem akart egyedül maradni a kertben, még szereti a pórázt, szereti az autót, szereti a kertet.
Nem azt mondom, hogy csak így jó csinálni. Azt mondom, hogy én így csinálom. Minden hegyre több irányból lehet felmenni. Lehet ezzel kötözködni, egyet nem érteni, de azokat a kutyákat, akik valamilyen komoly agresszióproblémával érkeztek hozzám, és 5-6-7-8 trénerrel sem jutottak dűlőre, egytől egyig ezek mentén az alapelvek mentén sikerült megváltoztatni.
Zárásként pedig megmondom őszintén mindig is irigyeltem azoknak az oktatóknak a magabiztosságát, akik egy kb 1 perces videó alapján határozott, karakán, és persze hiba nélküli állásfoglalást tudnak alkotni, és nem félnek ezt világgá kürtölni. Velem ez nem történhet meg, mert ez azt jelentené, hogy eljutottam a maximális tudás szintjére. Na nem mintha nekem nem lenne véleményem bármilyen egyperces videóról, de amig nem bizonyosodom meg arról, hogy a gondolataim helyesek, addig akár tévedhetek is, nem? Hányszor van, hogy a Janival állunk egy-egy kutya fölött, és gondolkodunk, hogy merre menjünk vele tovább.
Persze mondhatjuk, hogy én is szoktam más oktatókat kritizálni a posztjaimban, de én 2 dolgot mindig betartok, mielőtt másokról nyilvánosan kiírom a véleményemet:
- Mindig beszélek az adott kutya gazdájával. A gazda mondja el a saját szavaival a történetüket, a megélt dolgokat, a tapasztalatait.
- Már dolgozom a kutyával, és a gazda pozitiv eredményekről számol be.
Mert ezek nélkül hogy gondolhatom, hogy biztosan helyesek amiket én annak tartok? Illetve soha nem nevesitek a posztjaimban senkit. Legtöbbször nem is tudom kiről van szó, mert egyszerűen nem érdekel.
Persze nem vagyunk egyformák. 🙂
Szerencsére 😂😂🐾
A végtelenbe és tovább ... 😉❤️🐾😉❤️🐾
Kutyaduma Központ, egy KutyaJó hely! 🐾🐕❤️✅️😊
A rossz és a jó kutya között a különbség Te vagy! 🐾❤️🐕😊
(A kép és a szöveg nem felhasználható!)
