20/10/2026
Ma is megkérdezte a Facebook, hogy mi jár a fejemben…
Nagyon nehéz napokon vagyunk túl, bízom benne, hogy most már minden rendben lesz.
És hogy mi jár a fejemben?
Hála…
Mindig rendkívül hálás vagyok minden pillanatért, amit adhatunk egymásnak. Hálás minden megszületett kis életért. Mi is veszítettünk már el korábban kiskutyát, sajnos ez időnként elkerülhetetlen. Mindegyik alkalom rendkívül megvisel. Szerintem nincs tenyésztő, aki nem saját magában keresi a hibát, ha ilyen veszteség éri.
Egy ilyen veszteség után még sokkal inkább felértékelődik az élet eszmei értéke a szívemben. Olyan mélyről sugárzó hálát érzek a szívemben, amiért a többi kiskutyánk jól van és szépen fejlődik, hogy arra nincsenek szavak. Picit nehéz visszarázódni ilyenkor a megszokott lendületbe, mert az ember elméjét és lelkét kitölti a veszteség miatt érzett gyász és szomorúság. Szerintem ez így van rendjén: mi döntöttünk a kis életek világra jöveteléről, abszolút jogos szívünkben a fájdalom érzése ilyenkor.
Még valamiért hálás vagyok.
Sajnos a tenyésztői társadalomban időnként tapasztalni széthúzásokat, konkurálást.. nyilvánvaló, hogy mindenkinek van véleménye a másikról, hiszen nem vagyunk egyformák, mindenki a saját értékrendje és becsülete szerint képviseli a tenyésztést, mint életformát. Van, aki megtartja magában a véleményét, van aki hangot ad neki. Egyvalami azonban mégis közös mindannyiunkban, ez pedig a kutyáink mérhetetlen szeretete, és a kiskutyáink iránt érzett őszinte aggodalom és féltés érzése.
Szavakba nem önthető, hogy mennyire sokat jelentett, amikor sorra kaptam a tenyésztő társaimtól a vigasztaló üzeneteket, melyek őszintén és szívből áradtak felém. Vigasztalást, hogy átérzik a fájdalmat, megnyugtatást, hogy nincs miért magamat hibáztassam, mert ha rajtam múlott volna, akkor biztosan most is velünk lennének a kis lelkek. Őszintén úgy gondolom, hogy az emberiség alapvetően jó. Akkor, amikor egyet nem értés, más értékrend vagy hitrendszer miatt összekülönböztek az emberek, akkor az őket ért nyomás, stressz, esetleges frusztráció hatása jelenik meg csupán.
Én szívemből kívánom, hogy maradjunk ilyenek. Nem biztos, hogy akik a vigasztaló szavakat írták, tudatában voltak annak, hogy mennyire sokat jelentenek a soraik számomra. Azért döntöttem úgy, hogy írok erről pár sort, mert fontosnak tartom kimondani hogy néha pár sor mennyire sokat jelent a másik ember számára. Az egyik embernek mindössze 1 perc és egy kis pötyögés, a másiknak aznap a világot jelentheti. Több összetartást és megértést kívánok a világban, az országban és a kutyás társadalomban is.  Azoknak pedig, akik valaha ragadtak már meg Messengert, SMS-t, egy hívást vagy csak mondtak pár kedves szót amikor egy társuk valamiért veszteséget élt át, kívánom, hogy maradjatok ilyenek, tegyétek meg minél sűrűbben és a világ jobb hely lehet.
