Szópóráz kutyaiskola / kutyasuli - kutyakiképzés

31/07/2026

Lapozz bele a könyvembe! Már kapható! Link kommentben ↓

Created with the Heyzine flipbook maker

30/07/2026

Tegnap elhoztam a friss könyveimet a nyomdából. Már meg is lehet vásárolni a https://hangolodj.szoporaz.hu oldalon.

19/06/2026

Mondd, melyiket választanád?

Most már sokat tudsz a célomról, a vívódásaimról, a tartalomról, a címről, és most megláthatod… ha nem is élőben, csak képen a borítóterveket.

Kérlek, segíts a választásban: neked melyik tetszik jobban?
Szavazz: kattints a szavazó oldalra:

https://hangolodj.szoporaz.hu/sales/cover-choice

Köszönöm a segítségedet!

17/06/2026

Miről szól a könyv?

Majdnem mindent beleírtam, amiről az elmúlt 15 évben beszéltem. Talán nincs is olyan tanítványom, aki mindent hallott. Andi, aki a legtöbb (48!) foglalkozásra jött el, még a legutóbb is azt mondta: „Juli, ma is mondtál újat”.

A foglalkozásokon mindig arról beszélek, amit látok. A gyakori hibákról sokszor, a ritka esetekről ritkán. Van egy csomag a fejemben, amit át akarok adni minden gazdinak, és erre nincs lehetőségem, mert a legfontosabbakat ismételgetem…
Így rendeztem fejezetekbe:
Az első részben az elméleti alapokról írok. Szeretném, hogy tudd, mit miért csinálsz. Szabályok követésénél sokkal többet ér a megértés és a gondolkodás.
A második rész a felszerelésekről szól. Magától értetődőnek tűnik, hogy „kell a kutyának egy nyakörv meg egy póráz”. Ennél azért több részletet találsz itt. Olyan felszerelésekről is olvashatsz, amikről a foglalkozásokon talán soha nem esett szó ― a nem javasolt eszközökről.
A harmadik, negyedik, ötödik és hatodik rész gyakorlati útmutató lépésről lépésre.

III. Első lépések
Hogyan játsszatok?
Tartsd magadon a kutyád figyelmét!
Behívás
Szabadonkövetés
Helybenmaradás
Speciális szavak
IV. Együttélés
Felugrál
Séta
Etetés
Szobatisztaság
… és még 7 gyakori élethelyzet
V. Kutyák egymás közt
Kutyasuliban, otthon, utcán, réten, kutyafuttatóban…
VI. Kutya a családban
Kutyaválasztás
Családi viták a kutya körül
… és még 6 gyakori kérdés

Melyikkel kezded az olvasást?

15/06/2026

Sokáig nem volt címe…

Sokáig féltem attól, hogyan fogok címet választani a könyvemnek. Olvastam róla sokat, milyen egy jó cím, hogyan ötleteljünk… aztán egyszer csak az egyik mondat, amit leírtam, olyan fontosnak tűnt, hogy kiemeltem. Később, amikor újra és újra átolvastam a szöveget, rám mosolygott: „Én vagyok az a mondat, amit olyan sokszor mondasz! Én vagyok az a mondat, amiben benne van, mint cseppben a tenger, minden mondanivalód. Éppen címnek való vagyok.” Elfogadtam, megtettem címnek.

Mit gondolsz, mi ez a mondat? Írd meg, kíváncsi vagyok!

13/06/2026

Hogyan hagytam abba a félést?

Előző posztomban meséltem neked arról, mennyi félelem lassított a könyvírásban. Most elmesélem, hogyan szabadultam meg a félelmek béklyójából.

Először az történt, hogy egyre kevésbé élveztem a pénzkereső munkámat. Azaz a munkát élveztem volna, de nem kaptam feladatot. Egyre pontosabban meg tudtam fogalmazni, milyen munkahelyre, milyen főnökre vágyom ― egészen addig, amíg már nem találtam kedvemrevalót. Csak a kutyasuli maradt, ahol dolgoztam. Ezt jelnek értelmeztem: ez az én utam, ezt érdemes csinálnom, erre van igény tőlem. A felismerés elhalványította a félelmeimet. A napi munkahelyi küzdelmek híján felszabadult időm és energiám, és eltűnt az életemből a kritizáló, lebecsülő, elégedetlen hangok sokasága.

Elkezdtem írni. Segített a sok nyers szöveg, amiket elmondtam. Már nem a lélektelen monitornak írtam, már nem féltem a kritikáktól, hanem láttam lelki szemeim előtt a kutyákat, a gazdikat, a helyzeteket, amikről beszéltem. És írtam, és írtam, miközben egyre jobban nyomasztott, hogy nem látja senki. Érthető-e leírva az, ami élőben, a helyzetben, megmutatva működik?

Már nem emlékszem, hogyan, csak találtam egy cikket arról, hogy mit csinál egy könyv szerkesztője. Amikor végül találtam egy szerkesztőt, szárnyakat adott a várakozás, hogy hamarosan valaki olvasni fogja, amit írtam, és szakértő fog segíteni, hogy a szöveg érthető és élvezhető legyen olvasva is. Három hónap alatt befejeztem a kéziratot. Elolvastam rengeteg, íróknak szóló tanácsot blogokban és könyvben. Szerkesztettem a szövegemet. Megkértem négy barátomat, hogy olvassák el. Az ő tanácsaik alapján tovább javítottam, amit írtam. És akkor a szerkesztő az utolsó pillanatban visszakozott.

Egy hónap keresés és egyeztetés után találtam meg azt a szerkesztőt és korrektort, akik szívvel és szaktudással olvasták és javították a kéziratom minőségét.

A grafikus, akivel szintén előre megbeszéltem, hogy illusztrálni fogja a könyvemet, az utolsó pillanatban visszakozott. Egy hónap alatt rátaláltam Vikire, akinek a rajzaival találkozhatsz majd a könyvben.

Most itt vagyunk a célegyenesben, még néhány simítás a szövegen, még néhány rajz, tördelés, és mehet a nyomdába. Alig várom!

11/06/2026

Írtam egy könyvet ― már 10 éve tervezem

15 éve tanítok gazdikat kutyázni. Fantasztikus kaland volt a már rutinná vált mozdulataimat újra tudatosítani, megfogalmazni, hogy át tudjam adni. Rengeteget tanultam ebből, és mai napig tanulok, mert újra és újra találkozom olyan helyzettel, ami gondolkodásra késztet, olyan kutyával, gazdival, akinek valamit másképp mutatok meg.

2018-ban már volt egy vázlatom és tíz oldal szövegem. Azt akartam, hogy legyen meg egy helyen, rendszerbe szedve, amit tanítok. A fejemben van egy csomag, amit legszívesebben egyben átadnék az első órán ― persze ez lehetetlen. A foglalkozásokon mindig arról beszélek ebből a csomagból, amit éppen látok, vagy kérdeztek. A behívásról beszéltünk talán a legtöbbet, és van téma, ami csak ritkán kerül szóba, pedig fontos.

Szóval elkezdtem írni, és nem igazán haladtam vele. Amennyire ömlik belőlem a szó, annyira nehezen boldogulok, amikor a képernyőnek írok. Amikor a gazdikkal beszélgetek, amikor a kutyákat látom, millió dolog eszembe jut. Aztán itthon, az üres szobában a monitor csak van, nem mutat érzelmeket, nincsenek problémái, nem ügyetlenkedik. Hamar rájöttem: kell egy mikrofon! De nem vettem meg. Soha. Attila, párom és segítőm vett felszerelést, amivel azóta minden foglalkozáson rögzítjük, amit mondok. Megint szünet. Gyűlt az anyag, néhány órányit le is írtam ― nagyon lassan haladtam. Meghallgatni, megtalálni, ahol fontos dolgot mondok, mondatonként megállítva begépelni unalmas és lélekölő munka. Végül találtam egy programot, ami hangot írott szöveggé alakít. Átírattam vele néhány órányi szöveget. Volt már alapanyagom, mégsem haladtam.

Sokat gondolkoztam: miért nem csinálom? Eleinte attól féltem, hogy mit fognak szólni hozzá más kutyások, kiképzők. Féltem a becsmérlő megjegyzésektől, a „hogy jössz te ahhoz, hogy kutyakiképzésről írj” lenéző ítéletektől ― pedig tudtam már akkor is, hogy van mondanivalóm, és hogy tudok vele segíteni nektek, gazdiknak. Évekbe telt, míg ezen a félelmemen túljutottam. Akkor attól kezdtem félni: mi lesz, ha senkit nem érdekel? Elképzeltem a rengeteg munkát és pénzt, amit beleteszek a könyvbe, és azt, hogy végül senki nem veszi meg. Évekig ez tartott vissza.

A könyvem mégis elkészül hamarosan. A szöveg már végleges, készülnek az illusztrációk ― innen már nincs visszaút. És már nem is visszakozom, hanem boldog izgalommal várom a megjelenését.

21/09/2023

Boldog játék, önfeledt rohangálás :-)
Miután segítettünk azoknak, akiknek gondja volt (pl. félt a többi kutyától), már mindenki lazán szaladgál korra, fajtára, nemre tekintet nélkül. Ivaros kanok is örömmel játszanak együtt.
Ezért a sok vigyorgó pofáért érdemes dolgozni!

08/06/2023

Azért osztom meg Erzsi munkájának szupergyors és csodálatos eredményét, mert Pablo viselkedése, és a viselkedésének az alapoka gyakori. A gazdi elszántsága, megértése és munkája lenyűgözött, és egyben bizonyította, hogy ha a kiváltó okot megszüntetjük, akkor megszűnik a nem kívánt viselkedés is.

Mindannyiunknak vannak félelmeink. Sok gazdinak vannak félelmei a kutyákkal, akár a saját kutyájával kapcsolatban is. A kutyánk ebből csak annyit ért: a gazdi fél. Ha a gazdi fél, akkor veszély van, amit ő nem tud megoldani, elhárítani, mert gyenge hozzá. A kutya számára ez azt jelenti, hogy akkor neki kell cselekednie -- át kell vennie az irányítást.

Jellegzetes tünete ennek a helyzetnek, amikor a kutya a gazdi előtt, a pórázt feszítve acsarkodik, és ez az acsarkodás nem szűnik meg hosszú pórázon sem. Pablo -- ez nem látszik a videón -- kitartóan támadta (volna, ha elérte volna) a kutyákat, akiket látott maga körül.

Mit csinált Erzsi, miután eljött hozzám?
Mindent megértett, és következetesen végigvitt, amit tanítottam neki.
Az agressziót közvetlenül nem kezelte, pusztán fizikailag nem engedte Pablot más kutya közelébe. Eközben a mozdulataival elmondta neki, hogy "majd én intézkedek, ha kell".
Minden más területen is átvette az irányítást: megmutatta Pablonak, hogy mostantól a gazdi erős, és tudja, mit akar. Változtatott az etetés módján, és séta közben megtanította Pablonak, hogy csak akkor tud előrejutni, ha laza a póráz. Nem rakott rá fojtó nyakörvet, nem rángatta a pórázt; egyszerűen csak megállt, amikor Pablo húzott, és tett néhány lépést hátrafelé, amikor Pablo nem lazított.

Ugye milyen egyszerűen hangzik?
Mert tényleg nagyon egyszerű. "Csak" napi néhány kilométert kell így sétálni, vas következetességgel, hogy Pablonak egészen biztos tudása legyen arról, hogy mostantól ez már így lesz, nincs kivétel, nem érdemes próbálkozni a régi módszerrel -- mostantól a gazdi átvette az irányítást.
Az ok megszüntetésével megszűnt az agresszió is: a szomszéd kutya ugyanott van, Pablo pedig ügyet sem vetett rá.

Köszönöm, Erzsi, hogy megmutattad: meg lehet csinálni! Nem testi erő kell hozzá, hanem megértés és kitartás :-)

11/04/2023

Életképek régi és mostani tanítványokkal. 🥰