13/06/2026
13 évvel ezelőtt mentettem az első cicámat. Sajnos tragikus módon vesztettem el: a szomszéd hézagos kerítésén átnyúló kutya a gerincénél kapta el, és olyan súlyos sérülést okozott, amelyet nem lehetett túlélni.
Akkor sem, és valószínűleg ma sem lenne ennek semmiféle következménye. A felelősséget sokan automatikusan a gazdára hárítják, mondván: „miért engedte ki a macskát?”. Pedig legalább ennyire fontos kérdés lenne az is, hogy a szomszéd kerítése miért nem alkalmas arra, hogy megakadályozza a kutya átnyúlását vagy akár a közterületre jutását.
Az elmúlt 13 évben, minden hangzatos ígéret és az állatvédelemre fordított hatalmas összegek ellenére, az alapvető problémák érdemben nem változtak. Továbbra sem vesszük kellőképpen figyelembe a macskák természetes viselkedését és etológiai igényeit. Sőt, sokan még mindig azt vallják, hogy a macska helye kizárólag a négy fal között van.
Saját tapasztalatom, hogy vannak cicák, amelyek gond nélkül alkalmazkodnak a benti élethez, és vannak olyanok is, amelyek számára a kényszerű bezártság komoly szenvedést jelent. Kimutatott orvosi tény hogy a stressz hosszútávon vesebetegsèget okozhat. Nem lehet minden állatra ugyanazt a szabályt ráerőltetni anélkül, hogy figyelembe vennénk annak természetét és jólétét.
Éppen ezért nemcsak új törvényekre, hanem új szemléletre is szükség lenne az állatvédelemben. Olyan szabályozásra, amely valóban az állatok érdekeit szolgálja, és amely nem próbálja pusztán jogi keretek közé szorítani azt, ami egy élőlény számára természetes szükséglet. Az állatvédelem csak akkor lehet hiteles, ha az állatok valódi igényeiből indul ki, és nem kizárólag az emberi kényelmet vagy egyszerű megoldásokat helyezi előtérbe.
Trebbi Daniela (Maved elnök)
