29/08/2026
Egy kis őszinteség a Pici-Pindúr Kutyakozmetika mögött… (kicsit hosszú lett, köszönöm ha elolvasod)
Sokszor gondolkodom azon, hogy vajon kívülről mennyire látszik az, hogy mennyi energiát, időt és odafigyelést teszek abba, hogy a Pici-Pindúr Kutyakozmetika egyre jobb legyen.
Erőmön felül próbálok mindent megtenni. Folyamatosan képzem magam, tanulok, fejlesztem a szakmai tudásomat, igyekszem odafigyelni az egyéni kérésekre, az időpontokra, a vendégeim igényeire.
Nem gondolom magam tökéletesnek. Sem szakmailag, sem vállalkozóként. Biztosan van még rengeteg dolog, amiben fejlődnöm kell, és tudom, hogy mindig lehet jobbá válni. De egy dolgot biztosan elmondhatok: próbálkozom. Nagyon.
Éppen ezért néha nagyon nehéz megélni azokat a helyzeteket, amikor úgy érzem, hogy az a rengeteg energia, amit beleteszek, egyáltalán nem találkozik egy kis megértéssel a másik oldalról.
A tegnapi eset különösen elgondolkodtatott. Egy olyan kutyával találkoztam, amelyről előzetesen nem kaptam tájékoztatást arról, hogy harapós vagy nehezen kezelhető lenne. A kozmetikázás során azonban olyan sérülést okozott, ami miatt a munkámat sem tudtam folytatni. Ez számomra nemcsak fájdalmat jelentett, hanem kieső munkanapot, eltolódó időpontokat, kellemetlenséget a következő vendégeimnek stb.
Nem az a problémám, hogy egy kutya fél, stresszes, védekezik vagy akár harap. Ilyen előfordulhat. Éppen ezért lenne annyira fontos, hogy erről a gazdi előre, őszintén tájékoztasson. Nem azért, hogy elutasítsam a kutyát, hanem azért, hogy megfelelően fel tudjak készülni, és a lehető legbiztonságosabban tudjak dolgozni.
Az viszont nagyon rosszul esik ,hogy az én felelősségemként van kezelve,amiről előzetesen nem kaptam megfelelő tájékoztatást. (Gazdi részéről)
Az elmúlt időszakom egyébként sem volt egyszerű. Ahogy sokan tudjátok, több alkalommal is kiestem a munkából, sajnos. Ez alatt az idő alatt is nagyon különböző reakciókat tapasztaltam. Volt, aki hihetetlenül megértő és támogató volt, és ezért őszintén hálás vagyok. ❤️ Más esetekben viszont úgy éreztem, hogy magyarázkodnom kell azért, mert éppen nem tudok dolgozni. Sajnos akaratomon kívül.
És talán ez az egész legnehezebb része.
Néha felmerül bennem a kérdés: megéri-e mindezt csinálni?
Megéri-e ennyi időt, energiát, pénzt és lelkesedést beletenni? Megéri-e folyamatosan tanulni, fejlődni, új dolgokat vásárolni, fejleszteni a szalont, alkalmazkodni és próbálni mindenkinek a lehető legtöbbet adni, ha közben sokszor azt érzem, hogy ebből a megértés és a kölcsönös odafigyelés már nem mindig jut vissza hozzám?(TISZTELET A KIVÉTELNEK!)
Aztán eszembe jutnak azok a Vendégeim, akik kedvesek, megértőek, akik értékelik a munkámat, akik bíznak bennem és a kutyusukat rám bízzák. Akik akkor is emberségesen állnak hozzám, amikor valami nem a tervek szerint alakul.
Nektek tényleg köszönöm. ❤️
!!!
Nem szeretnék senkit hibáztatni, és nem szeretnék ujjal mutogatni senkire. Ez egyszerűen csak egy őszinte gondolat a Pici-Pindúr Kutyakozmetika mögött álló embertől- tőlem.
Mert a kutyakozmetikus is ember.
Én pedig továbbra is azon leszek, hogy fejlődjek, tanuljak és a lehető legjobb szolgáltatást nyújtsam. Mert szeretem, amit csinálok.
Csak néha jó lenne érezni, hogy amit én beleteszek, annak egy része vissza is érkezik.
Akár csak egy kis türelem és megértés formájában.
Köszönöm mindenkinek, aki ezt megadja nekem.
