03/09/2026
Annyiszor megakartam már mutatni ezeket a kèpeket, kik is voltak az elsők, honnan... De annyi mèly seb szakad fel. Ma már úgy èrzem nem lehetek mèlyebben, hát mit nekem mèg egy kis kín...
Drága Mamikám!
Egyszer az ablakunkon kinèzve egy elhagyott ház ès a templom közötti rèszen pillantottam meg Ő-t...
Olyan fensègesen ült a bedeszkázott kitört üveges ablakban mint egy királynő. Akkor már jó ideje ott èltünk de sose láttunk ott cicát vagy èszre se vettük őket... 🥺
Akkor ott megváltozott minden. Az addig csak kutyás szívem már dorombolt is...
Hamar kiderült, hogy bazi nagy fába vágtam a fejszèm, rengetegen voltak... Egy idős nèni vitte haza Mamit aki nem volt olyan kedves amilyennek ő megálmodta ezèrt kitette, vitt másikat, sajnos az igènyeinek ő sem felelt meg így ő is repült, saját elmondása szerint nagyon rövid idő alatt sikerült egy hatalmas kolóniát létrehoznia, voltak akik folyamatosan szültek, voltak akik odacsapódtak ès ontották a piciket.
Segítsèggel elkezdtük ivartalanítani őket, a piciket probáltuk gazdásítani. Nagyon sok cica halt ott meg. A szomszèdos házban èlők utáltàk őket ezèrt mindent meg is tettek ellenük...
Mami soha nem volt kedves,jaaajh mennyiszer agyonverte a kezemet🤣🤣
Rengeteg szívtam vele, miatta. A képek között látjátok... Hogy találtunk rá egyszer mikor 2 napig nem jött elő enni, már tudtam, hogy baj van...
Sok sok hét kezelès, műtètek de èletben maradt igaz egy szemmel. Èlete utolsó idejèt már lakásban párnák között töltötte. Amikor onnan elköltöztünk a mèg èlőket becsapdáztuk ès vittük magunkkal.Akkor már csak 8 cica èlt. Ma már csak Bandika, Hempi, Picike, Füli, Demóna èl. Mind velünk. Ők azok akiknek sose volt esèlyük gazdisodni, mert nem kedvesek nem ölbe cicák.
Az, hogy az elmúlt èvek alatt mennyi állatnak tudtunk segíteni nekik köszönhető.
Ők nyitottak ki bennünk valamit ami azóta számtalanszor tèpte szèt a szívünket, lelkünket. Rengeteg könny, fájdalom aggodalom volt eddig, ès lesz is mèg.
De nem bántam meg, hogy akkor èszrevettem Mamikámat ès a többieket.
Volt, hogy ezer szabályt hágtunk át csak, hogy etetni tudjuk őket vagy èpp az omladozó tetőkön bujkálva keressük a piciket, vagy a sèrültet, volt hogy tèrdig jártunk a 💩ban, covid alatt karantèn idejèn suttyomba felváltva lógtunk ki, mert nekik akkor is enni kellett ha mi betegek voltunk.
Jó visszaemlèkezni...
Akkor azt gondoltam, hogy nagy dolgot fogok tudni vèghez vinni, hogy mennyi állatott fogunk tudni mi megmenteni, ma már tudom, hogy evvel ellensègeket, rosszakarókat, bajt szabadítottam magamra ès a családomra.
Lesz ami lesz, az ő szeretetüket senki nem veheti el tőlem.
