24/10/2026
A nyomás és az engedés a lovak életében
Megannyi írás foglalkozik azzal, miként reagálnak a lovak a nyomásra. A nyomás érzete számukra kulcsfontosságú a mindennapi életük során, és egy elég jól berögződött program szerint reagálnak rá. Ezen programot kell felülírnunk a képzésük során. De mit is értek ezalatt?
A nyomás, mint stresszfaktor
Ha megnézünk néhány videóanyagot arról, mi történik egy vad/elvadult ló esetében, ha nyomást érzékel önmagán, akkor egyértelműen látjuk, milyen céllal alakult ki a nyomásra adott reakció az évmilliók során. A ló nem szereti a nyomást, és minden egyes esetben, kivétel nélkül, reagálni fog rá valahogyan – néha ezek igencsak finom reakciók, és csak vájtszeműek veszik észre. De ne feledjük, mindig van reakció. Nézzünk néhány példát. Mi történt például az észak-nyugat Coloradoban lévő Sand Wash Basin-ben a vadlovak helikopteres összehajtása és befogása során? A lovakra hihetetlen nagy nyomás zúdult azáltal, hogy elkezdték őket összehajtani. A reakció habozás nélkül, azonnal bekövetkezett: a lovak elkezdtek menekülni a nyomás elől. Nyilván, arra haladtak, amerre épp hajtani akarták őket, hiszen ott szabadnak tűnt a tér. Arra törekedtek, hogy szabaduljanak a nyomástól. Amikor viszont szűk karámokban találták magukat, és elkezdték őket szortírozni, szintén egyértelműen látszódott, mit csinál egy ló ösztöneiből adódóan, ha nyomást helyezünk rá (például lasszót, kötelet, stb. rakunk/dobunk rá): kizárólag ellenálltak. Hiszen ez mentette meg őket eddig is: ha valaki/valami meg akarja fogni őket, akkor bizony menekülőre fogták, kibújva ezáltal a nyomás alól. A lónak ez az egyik önvédelmi eszköze, hiszen nincs szarva, nincsenek nagy karmai, se agyarai. A menekülés nagy mentöv.
Nem is kell viszont ennyire messzire tekintenünk, hiszen a domesztikált lovak ugyanezen mintázatot hozzák. Ha például elindulsz kötőfékkel a kezedben a lovad felé egy nagy legelőn (=nyomás), és úgy dönt, ma éppen nem nagyon szeretne dolgozni, akkor elég hamar el fog fordulni az ellenkező irányba, és elbattyog előled, levéve magáról ezáltal az általad kifejtett nyomást.
Ösztön, ami jó is és rossz is
A fenti gondolatmenetet folytatva, a lónak rossz, ha nyomást érez magán, és ebben a helyzetben akkor fogja jobban érezni magát, ha kikerül ebből a helyzetből. A lovak képzése, illetve a mindennapos munka során viszont a lovat folyamatosan éri valamilyen nyomás. Rátesszük a felszerelést, meghúzzuk a hevedert, pálcát, sarkantyút használunk, stresszesek vagyunk, nyomjuk csizmával az oldalát, húzzuk a szájában a zablát. Sorolhatnám napestig, de ez mind nyomás, legyen az mentális, vagy fizikális. Aki szabadon dolgozik a lovával, avagy zablamentesen lovagol, szintúgy nyomást helyez a lovára, csak más formában. A nyomás, az nyomás, és ezt a lónak fel kell dolgoznia.
Ennek fényében jogosan gondolhatjuk azt, hogy a ló a munka során nem feltétlen érzi magát komfortosan. Ezt le is reagálja valahogyan (általában a képzés korai stádiumában eléggé szemmel láthatóan): kihúzza a szárakat a kezedből, sunyít, teker a nyakával, kirúg, csap a farkával, ha csizmával jobban odanyomsz, hátrál, ágaskodik, stb. Nyilván, ez a ló személyiségétől (vérmérsékletétől) is függ, hiszen vannak lovak, akik türelmesebbek, elnézőbbek a nyomással szemben, és vannak olyanok, akik már a legkisebb nyomásra is robbannak.
A nyomás tehát, egy jelentős komponens a lovak képzésében is, és a mi feladatunk, hogy mindez ne negatív kört indítson be, aminek menekülés, ellenkezés a vége.
Átprogramozás
Itt vagyunk tehát, hogy megismertük, mit is jelent a ló számára a nyomásra, és itt van bennünk ugyanakkor az akarat is, hogy szeretnénk kezdeni valamit a lóval. Pengeélen táncolás ez, viszont, ha okosan csináljuk, nem lesz gond.
Az első, és legfontosabb lépés, hogy vegyük az időt és energiát arra, hogy átprogramozzuk kissé a lovat a nyomásra adott reakcióival kapcsolatban. Nyilván, veleszületett, már a DNS-ben is megíródott ösztönöket soha nem fogunk tudni kitörölni, és ne is akarjunk. Ezzel a lovat károsítjuk. Gondoljunk inkább arra, hogy a munka során kell megmutatni neki, hogy az edzés/tanítás ideje alatt igenis elfogadható a nyomás, persze csakis okosan alkalmazva. Ne feledjük, a pozitív hatású stressz (eustressz - ebből tanulhat) és a negatív hatású stressz (disstressz, ami negatív köröket, pl. ellenkezést, félelmet vált ki) között sokszor csak egy hajszál van. És sokszor ezért is konfrontálódik a ló a lovasával, hiszen amit az ember tanításnak vél, azt a ló már sértésnek veheti. Aztán senki sem érti, miért akadt ki a másik.
Célunk tehát, hogy megismertessük a lóval azt a fajta nyomást, amit a munka, illetve a velünk töltött idő során fog érezni. Meg kell tanítani neki, hogy a nyomásra nem kell meneküléssel, avagy ellenállással reagálnia. És ezt már csikókorban érdemes, hiszen alapvetően fontos, hogy a csikó legyen vezethető, tudjunk rá kötőféket rakni, és adja a lábait. Ezek mind nyomást jelentenek számára, és egyáltalán nem normális ezeket azonnal zokszó nélkül kivitelezni. Szóval, gyakorolni kell.
A földi munka, mint eszköz
Aki meg szeretné oldani ezt a problémát, fiatal lova van és azonnal helyesen indítani, avagy van egy problémásnak mondott, de valójában csak erősen stresszelő és túlreagáló lova, legjobb, ha elkezdi a földi munkás alapokat. A nyomástípusokat földről is tökéletesen meg tudjuk mutatni a lovaknak, és azt is, hogyan lehet őket elviselhetőbben lereagálni. Tehát, engedni. Számunkra ez kézenfekvő, nekik meg tanulniuk kell. Legjobb, ha ezt elfogadjuk, mint tényt, kevesebb lesz az összetűzés.
A nyomásoknál tényleg érdemes mindent kipróbálni, ami eszünkbe jut, teljesen mindegy, hogy mentális, vagy fizikális nyomásról van szó, hiszen később, ha például lovagolunk rajtuk, bőven fognak kapni mindegyikből. Próbáljunk meg egy „vadló” fejével gondolkodni, és azonnal meglátjuk, hogy valójában minden pillanatban, amikor velünk van, éri valamilyen nyomás. Minél többet szeretnénk vele elérni (például versenyezni), annál több nyomás fogja érni (idegen környezet, hanghatások, villanó fények, hangzavar, stb.).
Nyomás és engedés helyes kombinációja
Amikor bármit dolgozunk a lovunkkal, valamilyen nyomás jelzi a lónak, mit szeretnénk tőle. A ló viszont nem ebből tanul, hanem abból a pillanatból, amikor elveszed a nyomást és engedsz. Ez sarkalatos pontja a lovak képzésének, és minél jobb „antennáid” vannak arra, hogy érezd, mikor enged a ló (akár mentálisan is), annál gyorsabban fog tanulni melletted a négylábú társad. Az engedés valójában azt jelzi neki, hogy valamit jól csinált, és mivel békén van hagyva, pár próbálkozás után hamar összepárosítja, hogy melyik volt az a mozdulata, amikor te engedtél a nyomásból. És mivel a ló szeret pihenni (lusta állat), természetesen azon lesz, hogy helyesen reagáljon a nyomásra. Így tehát átprogramozhatjuk a lovat legalább a munka idejére, hogy a nyomás ne kiakassza, hanem figyelmessé tegye. A nyomással triggereled a figyelmét, és rövid idő után lesni fogja, mikor mit kérsz, hogy minél előbb azt csinálja, amire engedéssel, tehát komforttal jutalmazod.
Ez a technika percek kérdése, és a ló hamar átviszi az analógiát egyik feladatból a másikba. Hiszen a kaptafa ugyanaz:
nyomás – figyelem – helyes reakció keresése, kipróbálása, majd megtalálása – engedés – pihenő (=komfort)
Ezt az egyszerű technikát érdemes minden percben, minden képzettségi szintű ló esetében fejben tartani, mert ha ilyen jellegű problémánk akad, nagyon gyorsan, nagyon nagy segítségünkre lehet.
Fokozatosság, mint alapelv
Amikor elkezdjük a fenti alapelv szerint megismertetni a lovat a nyomással, függetlenül a korától és képzettségtől (előélettől, traumáktól, stb.), mindig a fokozatosság elve szerint kell haladnunk.
Kezdjünk kis nyomással és ezt fokozzuk, egészen addig, amíg a ló számára kellemetlen nem lesz. Bántanunk nem szabad. Ha valamit félreért, tehát megijed, vagy ellenkezik, folytassuk a munkát higgadtan, jelezve neki, hogy nem bántani, hanem „csak” tanítani akarjuk. Ha megvan bennünk a megfelelő mennyiségű nyugodtság, és türelem, hamar észreveszik, hogy itt nem bántásról van szó, és elkezdenek odafigyelni. Amint megérkezik a figyelem, sokkal nagyobb esély lesz a megfontoltabb reakciókra is. Nem azt szeretnénk, hogy félelemből reagáljon, hanem saját döntéséből. Mert tudatosan együttműködik, együtt gondolkodik velünk.
Tematika szempontjából pedig kezdjünk mindig a ló számára könnyebb feladattal. Ez minden lónál más, ezért ne is várjatok el tőlem konkrét „recepteket”. Egy csikónál érdemes arra koncentrálni, hogy a tarkón lévő nyomásra ne befeszüléssel, kézifékbehúzással, avagy ugrálással válaszoljon, hanem engedjen neki. Így lesz könnyen vezethető. Egy idősebb, nyomás által traumatizált (gyakran eltompult) lónál az összes nyomás lehetőséget átvenném és megmutatnám neki, hogy ezt higgadtan, finoman is lehet kivitelezni. Eljutunk tehát a finomításig. Mindegyiknél más lesz kicsit a technika, de a végeredmény ugyanaz: nyomásra engedéssel válaszoló, ezzel teljes mértékben békében lévő ló.
Jó munkát kívánok!
Hajnal Viki fotója
