század elején az angol toy terrier volt az egyik legnépszerűbb kutya a mini fajták közül Oroszországban, azonban az 1920. és 1950. közötti időszakban a fajtatiszta toy terrierek szinte eltűntek az országból, a fajtatiszta kutyák egyedszáma a kritikus szám alá csökkent. Csak az ötvenes évek közepén kezdték el az orosz kutyatenyésztők a fajta újjáélesztését, ekkora már gyakorlatilag egy kutyának sem
volt törzskönyve azok közül a kutyák közül, amelyeket tenyésztésbe vontak a fajta megmentése érdekében, sőt, sok közülük nem is volt fajtatiszta. Az újonnan felállított standard sok szempontból jelentősen eltért az angol toy terrier standard-jétől, ettől kezdve a fajta fejlődése Oroszországban a saját útjára lépett. 1958. október 12-én két rövid szőrű kutya párosításából, melyek közül az egyiknek valamelyest hosszabb szőre volt, megszületett egy rövid szőrű kan a fülein és a végtagjain úgynevezett "bojttal". A tenyésztők úgy döntöttek megtartják a fajtában ezt a tulajdonságot. Ezzel a kannal fedeztettek később egy szukát, amelynek szintén kissé hosszabb volt a szőre, így alakult ki az orosz toy hosszúszőrű változata, az új fajtát moszkvai hosszúszőrű toy terriernek nevezték el. Egy moszkvai kutyatenyésztő, Evgenia Fominichna Zharova, különösen fontos szerepet játszott a fajta kialakításában. Hosszú időnek kellett eltelnie, amíg szigorú szelekciós feltételek alapján kiválasztott egyedek párosításával, elhivatott tenyésztői munka eredményeként létrejött a fajta két változata, a hosszúszőrű és a rövidszőrű orosz toy.
