21/10/2026
Pár éve írtam az alábbi kis történetet , de a végét szerencsére meg kell most változtassam :)
„Tan hala a Fehér-felhő-hegyről” – avagy a kolibrihal
Az 1930-as években történt. Egy kínai cserkészvezető, Tan Kam Fei a Fehér-felhő-hegy vidékén, munka közben olyan halakra bukkant egy patakban, amilyeneket korábban még senki sem látott.
Néhány példányt elküldött Kantonba, a Biológiai Állomás igazgatójának, Lin Shu-Yennek, aki 1932-ben tudományosan leírta az új fajt, és felfedezője tiszteletére a Tanichthys albonubes nevet adta neki.
A név jelentése is érdekes: a „Tan” a felfedező neve, a görög „ichthys” halat jelent, míg a latin „albus” fehéret, a „nubes” pedig felhőt.
A hal még ugyanabban az évben kereskedelmi forgalomba került az Egyesült Államokban, és eljutott az akvaristákhoz. Európába 1938-ban, a hamburgi akváriumba érkezett meg.
Lin Shu-Yen 1937-ben Hongkong környékén a halacska eltérő színezetű helyi változatait fedezte fel. Ez azonban jó kis felfordulást okozott az akvarisztikai irodalomban, ugyanis az új változatot egy másik biológus 1939-ben Aphyocypris pooni néven írta le.
1966-ban a történet tovább bonyolódott: Weitzman és Chan egy szaklapban „Vénuszhal” néven említette, és a Hemigrammocypris nembe sorolta.
Ennek következtében mind az akvaristák körében, mind a szakirodalomban folyamatosan keveredett a két faj. Az eredeti halacska úszóinak vége sárga vagy piros, míg az utóbb felfedezett halaké átlátszó.
Egy időben a „szegények neonhalának” is nevezték. Míg ugyanis a neonhalak szaporítása sok nehézségbe ütközik, a kolibrihal utódait egy kezdő akvarista is könnyen felnevelheti.
A fiatal kolibrihalak oldalán húzódó csík 2–10 hetes korukban úgy ragyog, mint egy izzó fénycső.
Akváriumi tartása nagyon könnyű, hiszen meglehetősen szélsőséges körülmények között is jól érzi magát. Legalább 4–6 példányból álló csapatban tartsuk, 9–26 °C közötti vízhőmérsékleten.
Kedveli a növényekkel sűrűn beültetett medencét és a sötét talajt, amely felett élénkebben érvényesülnek a színei. Világos talajon kevésbé mutatkoznak meg csodaszép kontrasztjai.
A tiszta, lágy, semleges kémhatású vizet kedveli. Táplálása nem okoz nehézséget, hiszen mindenevő.
Szaporítása sem nehéz. Ehhez egy 20 literes akvárium is elegendő, sok lebegő növénnyel. Különösen alkalmas erre az úszó vízimoha, a Riccia fluitans. A tenyészmedencét lehetőleg úgy helyezzük el, hogy egy kevés reggeli napfény is érje.
A 22 °C ideális tartási hőmérséklet, bár a kolibrihal akár 9 °C-os vízben is ívik. Lágy és kemény, akár 25 °dGH keménységű vízben egyaránt szaporodóképes.
A kolibrihalak nem bántják az ikráikat. Mivel azonban az ikrázás akár egy hétig is elhúzódhat, a korábban kikelt ivadékok kárt tehetnek fiatalabb társaikban.
Az ikrákból a lárvák a hőmérséklettől függően 24–30 óra alatt kelnek ki, majd az akvárium oldalán függeszkednek.
Elúszás után első eleségük kerekesféreg, azaz rotatória legyen. Ha más nem áll rendelkezésre, a Sera ivadéktápjával, a Sera Microgrannal is próbálkozhatunk. Egy hét elteltével már a frissen kelt Artemiát is elfogyasztják.
Az ivadékok 16–20 nap után már apró neonhalakra emlékeztetnek. Rendkívül vonzóak, felnevelésük igazi sikerélményt jelent.
A kolibrihal a természetes élőhelyéről sajnos már kipusztult. Az akvaristák tehát ennek a csodálatos hobbinak köszönhetően egy „élő kövületet” gondoznak és szaporítanak sikeresen.
Gyönyörű hobbink egy újabb kis természeti csodát mentett meg a kihalástól!
Üzletünkben jelenleg a fátyolos és az eredeti változat is megtalálható.
Tropicalfish
No és a csattanó :
A kolibrihalat egy időben a természetben kihaltnak vélték, mert hosszú éveken át nem találták vadon élő példányait.
Nem rég , azonban újra felfedezték természetes állományait. Ez örömteli hír, de élőhelyeinek védelme továbbra is fontos.
Az akváriumokban eközben nemzedékeken át fennmaradt. Története jól mutatja, milyen értéket képviselhet a gondos tenyésztés – miközben a vadon élő állományok és természetes élőhelyeik megőrzését semmi sem helyettesítheti.
