10/09/2026
🩷 Elis – Rehabja | Állapotjelentés
Elis ma már egészen más kutya, mint az a 16 kilós, csonttá aszott, rettegő kislány, akit a pokolból hoztunk ki.
46 kiló körül jár, szépen összeszedte magát, a teste megerősödött, és a tekintetében már nem csak a félelem látszik.
Megtanulta, hogy a kéz nem feltétlenül fájdalmat jelent.
Megtanulta, hogy lehet finom falatot kapni úgy, hogy közben nem kell rettegni.
Megtanulta, hogy a simogatás nem bántás.
És lassan megtanulta azt is, hogy a játék az örömről szól.
A legnagyobb változás mégis belül történt meg benne.
Elis elkezdett hinni.
Bennem már bízik, és ez egy olyan ajándék, amit nagyon hosszú idő alatt, türelemmel és rengeteg apró lépéssel építettünk fel.
De Elis története még egyáltalán nem ért véget.
Sőt, van egy nagyon fontos dolog, amiben még komoly munkánk van.
A nyakörvvel való irányítás jelenleg szinte lehetetlen számára, teljesen kiszámíthatatlanná válik tőle.
A lefogást pedig továbbra sem tűri, ami egy gazdásítás előtt álló kutyánál alapvető kérdés.
Egy állatorvosi vizsgálat, egy sérülés ellátása vagy akár egy hétköznapi, szükséges beavatkozás nem történhet úgy, hogy Elis számára ez újra a rettegést jelentse.
És ami talán még fontosabb: rajtam kívül jelenleg más embernek nem engedi ezt a fajta közelséget.
Ez azt jelenti, hogy hiába lett gyönyörűen fejlődő, szerethető kutya, még nem áll készen arra, hogy gazdához költözzön.
Nem akarjuk siettetni, itt is megköszönöm Robinak és Nikinek, hogy igyekszenek a bizalmát elnyerni.
A gyerekeket és idegen állatokat nagyon szépen viseli, de mindig meghagyjuk neki a menekülési útvonalat.
Nem akarjuk egy olyan helyzetbe tenni, amelyben ő újra elveszítené azt a biztonságot, amit végre megtalált.
Most tovább dolgozunk vele, türelemmel, következetesen, újra és újra megmutatva neki, hogy az emberi kéz nem ellenség.
Mert Elisnek nem egyszerűen egy gazdára van szüksége, hanem arra, hogy előbb megtanulja: a világ már nem az a hely, ahonnan menekülnie kell. 🩷🐾
