15/09/2026
Egy épület története Dévaványán
1926 -2026. Száz év.
Ember életében sok, történelemben kevés.
1920-ban a trianoni békediktátummal a történelmi Magyarország elvesztette területének 2/3-át, és 3 millió magyar kisebbségi létbe kényszerült. De a 93.000 km²-en maradt magyarság élni akart.
Ezt az élni akarást tükrözi hogy az akkori vezetőség olyan államférfiakkal mint a kormányzó Horthy Miklós, a tudós Teleki Pál és a kisgazda Nagyatádi Szabó István a magyar kultúrfölény zálogának és a legtisztább forrásnak a parasztságot tekintette. Létrehoztak egy felemás agrárreformot, gazdaköröket, szerveztek, értékesítési szövetkezetet alkottak, nemesített vetőmagvakat és tenyészállatokat juttattak a parasztság kezébe.
Ennek az egyik ványai bizonyítéka a kígyós gyepen 1926-ban felépített községi bikaház. Ide hoztak eleink 6 db tenyészbikát amivel a községi tehenek fedeztetését végezték. 1962-ig a község tulajdonában volt majd a mezőgazdaság szocialista átszervezésével egy frissen megalakult termelőszövetkezeti csoport kapta meg, majd a ványai Aranykalász TSZ tulajdonában került.
1982-ben édesapám bérelte ki a tsz-től és javított a komfortfokozaton mert bevezetésre került a villany. A vízre még várni kellett. Addig a Szabó Zsiga bácsi ásott kútja volt a kígyósi oázis. 1988-ban a szilárburkolatú út megépítése előtt lett vezetékes vizünk is.
A folyamatos karbantartás, fejlesztés következtében, ma a XXI. században is megállja a helyét mint lakás és családi gazdaság központja. Büszkeséggel tölt el, hogy a Bartha család IV. generációja nő fel itt a ványai szélső házban, mely 100. születésnapjára ismét szépült!
"Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentom Istentől való
és Istentől való az akarat,
mely újra építi a falakat."
/Wass Albert: Üzenet Haza/
