14/06/2026
A „nem tudom mit csináljak” az egyik legnehezebb érzés a séták során.
Nagyon sok gazdi nem azért keres meg, mert a kutyája kezelhetetlen lenne. Sokkal inkább azért, mert úgy érzi, hogy bizonyos helyzetekben teljesen eszköztelen.
Látnak a távolban egy másik kutyát, és már előre összeszorul a gyomruk.
Mi lesz, ha megint ugatni kezd?
Mi lesz, ha odakap?
Mi lesz, ha lefagyok, és nem reagálok időben?
Mit kellett volna csinálnom másképp?
A legtöbb esetben nem maga a helyzet a legnehezebb. Hanem az az érzés, hogy nem tudjuk, hogyan kezeljük.
A tréningek során ezért számomra nem az a cél, hogy olyan kutyát „gyártsunk”, akivel soha semmi váratlan nem történik. A való élet nem így működik. Mindig lesznek nehezebb napok, hirtelen felbukkanó kutyák, váratlan zajok vagy olyan helyzetek, amelyek próbára tesznek minket.
Nem az a cél, hogy ne történjen semmi – hanem hogy tudd kezelni, ha történik.
A munkám egyik legfontosabb része, hogy olyan eszközöket adjak a gazdik kezébe, amelyeket a mindennapokban is tudnak használni. Hogy tudják, mikor érdemes távolságot növelni. Hogyan tudják visszairányítani a kutyájuk figyelmét. Mikor kell inkább kilépni egy helyzetből. Hogyan tudnak nyugodtabbak maradni egy-egy nehezebb pillanatban.
Mert amikor már van egy tervünk, amikor tudjuk, hogy mit tehetünk, a helyzetek kevésbé válnak ijesztővé.
És érdekes módon, ahogy a gazdi magabiztosabb lesz, sokszor a kutya is elkezd nagyobb biztonságban működni.
A fejlődés nem azt jelenti, hogy többé nincsenek nehéz helyzetek.
Hanem azt, hogy egyre ritkábban érezzük azt: „Fogalmam sincs, mit csináljak.”
És ez óriási különbség.
🤍🐾
