24/05/2026
🐾 Kedves Amstaff Tenyésztő Közösség!
Régóta motoszkál bennem ez a gondolat, és úgy érzem, itt az ideje kimondani – szeretettel, de őszintén.
Miért veszítjük el az emberségünket egymással szemben? Miért van az, hogy ha valakinek a kutyája megnyeri az éppen azon a napon tartott kiállítást, az összetartás helyett széthúzás és egymás fikázása következik? Ez nem a fajtánknak szól. Ez az egónknak szól.
Nem tiszteljük eléggé az idősebb tenyésztőtársaink munkásságát. Azok az évtizedek alatt lerakott alapok – az volt az igazi fajtamegőrzés. Nem az, amikor egy fizetett handler megnyereti az általa felvezetett kutyát. Egy kiállítási győzelem nem egyenlő azzal, hogy az a kutya valóban jó. Egy bíró megtanulhatta a fajtastanderdet – de a mi egyéni meglátásaink, tenyésztői tapasztalataink pótolhatatlanok.
És kérlek, ne tekintsünk hulladéknak vagy alkalmatlannak egy kutyát azért, mert a kiállításon második lett, vagy éppen az utolsó helyen végzett. Nem mindig a legszebb kutya a legjobb tenyészkutya. A külső megjelenés csak egy szempont – az egészség, a temperamentum, a genetikai háttér legalább annyira fontos, ha nem fontosabb.
Természetesen engem is rosszul érint, ha a kutyám egy-egy kiállításon nem szerez jó eredményt – ezt nem tagadom. Csak sejthetem, hogy jobb esetben fajtát tenyésztő bíró bírálja a kutyámat, de tudjuk jól: néha találkozunk tacskótenyésztő vagy uszkártenyésztő bíróval is az amstaffban. Ne keserítsen el senkit, hogy a kutyája nem nyeri meg az összes kiállítást!
Nagy szó az, ha egy tenyészetben sikeres kutya születik – ez az iránymutatás és a kitartó munka eredménye. De ezeknek a kutyáknak is voltak felmenőik, akik valamilyen hibával rendelkeztek. Nincsen hibátlan kutya – ezt el kell fogadnunk. Arra kell törekedni, hogy a kutyáink jobbak legyenek a szüleiknél, vagy legalább olyan jók.
Ne hagyjuk elveszni a fajtán belüli típusokat – ez az amstaff egyik legnagyobb jellegzetessége! Szomorúan hallom, amikor egy bull típusú kutyát a típusa miatt lepontoznak, vagy épp fordítva: egy terrier típusú kutya kerül hátrányba a mutatós moderate típussal szemben. Tudjuk, hogy a közép út sokszor a jó út – de ez a fajta nem csak egyetlen típust képvisel, és éppen ez teszi olyan izgalmassá és nehézzé a jó döntéseket.
Beszéljünk az import kutyák fontosságáról is! Kell a vérfrissítés. Használjuk az import kutyáinkat, tegyük elérhetővé őket – ezzel segítve a fajta alakulását a megfelelő irányba. Ha egy kezdő tenyésztő – én magam is annak vallom magam – import kutyát szeretne vásárolni, nem minden esetben fogja sajnos a legjobb egyedet megkapni, még a legjobb tenyészetből sem. Ebben tudnak segíteni a tapasztalt, évtizedek óta a fajtát tenyésztő emberek. Ha van lehetőség és tudás, ne az irigység szóljon belőlünk, hanem a fajta érdeke – hogy az importálás valóban jó irányba terelje az amstaffot. És nem kell mindig az aktuális "best kennel" által prezentált típust isteníteni. Ha az nem tetszik valakinek, azzal semmi baj nincs. Őrizzük meg a fajtánk típusait – és egymást is becsüljük meg ezért.
Beszéljünk a fajta egészségéről is – és ne szégyeljük ezt megtenni! Igyekezzünk edukálni a gazdákat arra, hogy élőlényekkel foglalkozunk, akiknek a genetikájába és a szerzett vagy öröklött betegségeibe sokszor nem tudunk beleszólni. De az fontos és örömteli tény, hogy a törzskönyves állományban egyre kevesebb beteg kutya születik. Ez jó irány – és tartani kell! Például:
ALPP – ma már a legtöbb tenyésztőtársunk szűret rá, mert fontosnak tartja, hogy egészséges kutyák szülessenek. Nem kötelező, de egyre inkább azzá válik a közös felelősségvállalás jegyében.
Cystinuria – még nem kötelező szűrés, de illene az is, és rendkívül hasznos lenne.
Ne hagyjuk az emberi gyarlóságunknak tönkretenni ezt a csodálatos fajtát.
Mert az amstaff nem pénzeszsák. Nem a győzelmek hajtóvadászatának eszköze. Egy gyönyörű, erős, szeretetre méltó fajta, ami megérdemli, hogy valóban törődjünk a jövőjével – együtt, egymást segítve és becsülve.
Beszéljünk erről. A fajta érdekében. Kérlek benneteket! 🤍
