15/10/2026
Sokat gondolkoztam azon, hogy kitegyem-e ezt a posztot, hiszen ez nem teljesen fiziós téma... De mégis annyira büszke vagyok a gazdikra, akik hozzám járnak, hogy igenis megérdemlik, hogy írjak róluk! ❤️
Vasárnap megtörtént az, ami eddig még soha: életemben először fordult elő, hogy nem tudtam befejezni egy futó versenyt.
Pedig sok futóverseny van már a hátam mögött, de az elmúlt egy évben a futás háttérbe került, érdemi felkészülés nélkül álltam rajthoz (tulajdonképpen egy éve nem is futottam).
20 km-nél a térdem jelezte, hogy elég volt, 24 km-nél pedig utolért a híres záróbusz.🚌 Eddig azt hittem, a létezése csak egy mende-monda, de vasárnap kipróbálhattam, milyen rajta utazni! 🤣 (Ha előre tudom, hogy a befutócsomagot így is hiánytalanul megkapom, lehet, hogy ennyit sem futok... 😅 De persze tudjuk, hogy az ember nem a pakk miatt nevez egy maratonra.)
Óriási köszönet jár Lacinak, aki a szememben egy igazi hős! ❤️A 2. kilométertől kezdve hallgatta a nyavalygásaimat, az alkudozásokat meg a kisebb hisztiket arról, hogy ez nekem nem fog menni – ő mégis végig tartotta bennem a lelket, és egy pillanatra sem hagyott magamra.
A célban, a buszról leszállva pedig jött az igazi meglepetés: a fiziós gazdik kint vártak minket! 🥹❤️ Utólag kiderült, hogy a háttérben hetekkel korábban mekkora titkos szervezkedés és háttérmunka zajlott csak azért, hogy ezzel a csodás gesztussal meglepjenek engem.
Ez volt az első verseny, amit fel kellett adnom, mégis ez volt az első olyan, aminek a végén igazán boldog voltam. A legszebb érmet kaptam tőlük! 🥇
Nagyon köszönöm a sok üzenetet, biztatást, érdeklődést és szurkolást is mindenkinek! Hitetlen jól esett a támogatásotok.
Lehet, hogy az életben nem sikerül mindig minden úgy, ahogy eltervezzük, de nincs veszve semmi, ha ilyen emberek vesznek körül, akik támogatnak, szeretnek és veled vannak – a teljesített kilométerektől függetlenül.
Köszönöm, hogy vagytok nekem! ❤️
