23/09/2026
Nyílt levél egy 🐾 barátomnak!
Kedves barim!
Nyugi, barátok vagyunk. 😎 Te ugyanúgy vagy nekem, mint eddig. Attól, hogy a kétlábúak néha szívrohamot kapnak, amikor mi kulturáltan birkózunk, még nem lettünk ellenségek. 😂
Kérdezted, miért hagyom, hogy apám felülbíráljon, amikor erősebb vagyok nála.
Hát pont azért, mert nem kell mindig annak döntenie, aki erősebb.
Fiatalabban ezt én sem tudtam. 😄 Bennem is megvan az a rész, amelyik azt mondja: „Majd én elintézem.” És hidd el, ha tényleg baj van, ha fenyegetnek, vagy őrző-védő munkában vagyunk, az a régi Zorba egy pillanat alatt előkerül. Nem lett belőlem plüsskutya. 😎
Csak közben megtanultam valamit.
Apám sokszor hamarabb látja, mi következik, mint én. Én látok egy kutyát. Ő látja a kutyát, a gazdáját, a pórázt, a kaput, az autót, a biciklist és azt a hülyét is, aki ötven méterről már ordít. 😂
Ezért nem félelemből hallgatok rá.
Bizalom van.
Megszoktam, hogy ha azt mondja „nem”, annak általában oka van. Ha azt mondja „gyere”, akkor megyek. Ha azt mondja „marad”, akkor maradok. Nem azért, mert nem tudnék mást csinálni, hanem mert évek alatt megtanultam: együtt általában jobban döntünk, mint amikor egyedül bekapcsol nálam a németjuhász-ész. 😄
Sokat dolgoztunk ezen. Ovi, suli, BH vizsga, gyakorlás, napi hosszú séták. Rengeteg közös kilométer.
És ezért tudok ma sokszor póráz nélkül is sétálni, erdőn-mezőn járkálni.
Mert a szabadság nálam nem azt jelenti, hogy azt csinálok, amit akarok. Azt jelenti, hogy apám megbízik bennem.
A „gyere ide” azt jelenti, hogy menjek vissza a közelébe.
A „hozzám” már komolyabb ügy: oda kell mennem, és leülni elé.
A két taps azt jelenti: na öreg, most tényleg indulj! 😄
A rövid-hosszú sípszó pedig nem vita tárgya. Arra azonnal fordulok és rohanok vissza.
Kiránduláson meg amúgy is van térkép a fejemben. 😎 Tudom, merre mentünk, hol van az út, merre maradt apám, és nagyjából azt is, merre van vissza. De azért a nyakörvemen ott a GPS-jeladó is, mert az ember szeret biztosra menni. 😂
És tudod, mi benne a legjobb?
Így sokkal szabadabb vagyok.
Mert ha apám tudja, hogy egy szóra visszajövök, akkor sokkal több mindent megengedhet nekem. Mehetek, szaglászhatok, találkozhatok más kutyákkal, játszhatok, bóklászhatok. Nem kell állandóan attól félnie, hogy hülyeséget csinálok.
Szóval nekem a fegyelem nem börtön lett, hanem szabadság. 🙂
És ettől vagyok boldog is.
Van dolgom, van mozgás, van játék, van közös munka, és pontosan tudom, hol a helyem a világban. Apám intézi az emberi marhaságokat, én intézem a szagokat. Ez így elég jó munkamegosztás. 😂
Neked meg a suli szerintem király lesz. Nem azért, mert baj van veled. Hanem mert akkora vagy, mint egy kisebb ló, és ha egy kisebb ló megtanul finoman közlekedni az emberek és kutyák között, attól még ugyanúgy ló marad. 😄
A sok séta is kell, bro. Nem csak azért, hogy elfáradj. A séta közben tanulod meg a gazdidat, ő meg téged. Egy idő után már abból tudni fogod, mit akar, hogy hogyan vesz levegőt.
Na, az már majdnem az intuíció, amit anyád kérdezett. Aki persze nem az anyád. 😎😂
És még valami: attól, hogy néha földhöz vágsz valakit, aki nagyon kekeckedik, még nem kell mindenkinek elmagyarázni, hogy közép-ázsiai diplomácia folyik. 😆 Inkább tanuld meg, mikor érdemes egyszerűen továbbmenni.
Mert az igazi gengszternek nem kell minden balhét megnyernie.
Elég, ha tudja, hogy meg tudná. 😎🐾
Zorba
feketeöves gengszter, jelenleg jó magaviselettel 😂
