02/09/2026
Ma tartottak egy tájékoztatót az egyetemen. Még nem ez volt a hivatalos első nap, nekem mégis annak számított. Meglepődtem, mennyire izgatott voltam az odafelé úton. Kalapált a szívem – valahol azt olvastam, hogy ilyenkor ez egyfajta belső éljenzés, tapsolás. És tényleg! 😁
Most este is még úgy érzem, hogy a föld felett járok, és alig várom, hogy jövő héten elkezdődjenek az órák.
Anno, amikor kitaláltam, hogy pszichológiát szeretnék tanulni, valahogy ilyennek képzeltem el. Az alapképzés számomra nem volt igazán könnyű, vagy kimondottan élvezetes, de itt már most azt látom, hogy egészen máshogy állnak a hallgatókhoz. Nem mondom, biztos lesznek nehéz hetek, és tanulni is kell majd sokat – de ez így van jól. Viszont nem mindegy, hogy érezzük magunkat közben.
A tájékoztató minden percében úgy éreztem magam, mint aki egy álomban van. Szinte hihetetlen volt a tanárok pozitivitása, a támogatás, az érzés, hogy minden értünk van. És persze az is, hogy kicsit olyan, mintha egy jól megérdemelt jutalom érkezett volna el. Hogy belekerülhettem abba a majdnem 40 emberbe, akiket felvettek. Szóval hihetetlen, de most már – a beiratkozás, tárgyfelvétel és a tájékoztató után már tényleg – mesterszakos pszichológiahallgató vagyok. 🥹🙏🏻
Amit még mindenképpen meg akartam örökíteni, az az, hogy nekem különleges jelentése van annak, hogy a BME-re vettek fel.
Ismerem az egész területét, mondhatni, a Műszaki Egyetemen nőttem fel. Anyu itt dolgozott a Hidak és Szerkezetek Tanszéken, így az egyetem óvodájába jártam, és imádtam. Az ovi kertje már nincs meg, de minden alkalommal megnézem, amikor arra járok. 🙂
Aztán imádtam bejárni az egyetemre, mindig szívesen fogadtak, pedig ott rohangáltunk öcsémmel gyerekként az EL épület hosszú folyosóján, miközben a hatalmas és hangos hangárszerű részen a hallgatók épp mértek vagy teszteltek valamit… 🤣 Még a főiskolai szakdolgozatomat is az egyetemhez közel köttettem, és ott sétáltam vele. 🤣
Szóval nosztalgikus érzés most úgy visszamenni oda, hogy hallgatóként is odatartozom.
Úgyhogy adott, hogy később, amikor a gesztenyék lepotyognak, odamegyek majd a K épülethez és szerzek párat. 🌰 Aki nem volt még az egyetem kertjében, annak nagyon ajánlom – igazi kis zen sziget a belváros közepén.
Én meg addig is várom a hétfőt… 🥹❤️