14/06/2026
Mimi betöltötte a 11-et.
Ez így önmagában még nem annyira sok, ellenben amit megéltünk együtt és amennyit együtt dolgoztunk az nem számszerűsíthető.
Mostmár nem csillog annyira a szeme, mint régen, már nem olyan fürgék a léptei és már nem dolgozik annyira szívesen (inkább menne és felfedezne valami új helyet vagy kergetné a varjakat).
De ott van még benne az a tűz ami régen, amikor csak ketten megyünk valahova és velem lehet.
Mindegy mi az, csak együtt legyünk .
Sosem fogom elfelejteni, azt amikor mi egymásra találtunk.
Amikor bementem hozzá a kennelbe takarítani a menhelyen, olyat csinált amit azelőtt nem láttam ekkora kutyától… amikor lehajoltam, hogy összeszedjem az előző estéről otthagyott nagydolgot, Mimi fogta magát és a 20 kilójával felmászott rajtam és felült a vállamra.
Amikor kiegyenesedtem, úgy ült ott a vállamon, mint egy kalóz kapitány vállán a papagája. Aztán miután kivittem sétálni és felültem egy kutyaház tetejére, ő felugrott, arcon nyalt és letelepedett az ölembe egy nagy megelégedett sóhaj hal onnan figyelte a terepet.
Az életem egyik legfontosabb és legjobb döntése volt, hogy hazavittem őt.
Szuper kutya volt és most is az, rengeteg kutyán dolgoztunk együtt és rengeteg kutyának segített kiegyensúlyozottabb lenni.
Nem volt mindig könnyű dolga velem, de hát speciel ő választott engem.
Már nagyrészt nyugdíjaztam őt, de azért néha néha még jön velem dolgozni.
Több a pihenés már, de megmaradt ugyanolyan bolond kiskutyának, amilyen a legelején volt.
