20/03/2026
MESI
Úgy 22-23 évvel ezelőtt csöppentem vissza a digitális világba, mintegy 7 év kihagyás után. Azelőtt képes voltam telefonon keresztül is egészen bonyolult számítógépes problémákat megoldani (annak ellenére, hogy mindent jobbára autodidaktaként, szánalmasan kevés informatikusi segítséggel tanultam meg), de közben a világ haladt és felgyorsult, én meg hozzá képest kuka maradtam.
De eljött a pillanat, hogy weblapot kellett készítenem egy – Magyarországon addig ismeretlen – kutyasport, a dog dancing népszerűsítésére. A számítógépek lelkivilágában jártasabb oktatástechnikus kollégáimtól (nos hát… valljuk be, igazából csak ilyen volt…) érdeklődtem, hogy mi módon lehet honlapot előállítani, ők pedig azt mondták: „Hát html-ben!”
Aha… Szuper! Az meg mi? Laci hümmögött, mormogott, majd rábukott a billentyűzetre, és pár perc múlva átadott egy roppant egyszerű, ún. WYSIWYG (what you see is what you get – magyarul kb. „azt kapod, amit látsz” típusú – weblapszerkesztő programot. Nagy lelkesedéssel ugrottam rá, de sajnos pár nap alatt kinőttem. Nem emlékszem pontosan, de bizonyára nyavalyogtam Lacinak a szoftver gagyiságáról, és alighanem épp eleget ahhoz, hogy hamarosan szerezzen nekem sokkal jobbat (és persze ezt is ingyen). Napokig ültem a villódzó monitor előtt, mint egy tudatlan, de magasan szárnyaló önbizalommal rendelkező ősember, aki a kerék feltalálásán fáradozik, és bűvöltem a HTML-kódot. Lássuk be, sikeresen! A weblap elkészült, sőt, nemsokára megszületett az esztétikusabb változata is, majd Zsolttal megalkottuk az 1.0 kutyakocsis oldalt. Rövidesen volt bőr az arcomon weblapkészítő munkákat elvállalni: kutyaiskolás oldalt saját magunknak (ezt persze ingyen), kutyakiképzős és keramikus honlapot pénzért, horgászegyesületi weblapot éves tagságért. Igaz, közben 4-est kaptam az egyetemen egy weblapkészítő házi feladatra… illetve Miki kapta, de én csináltam meg neki… bonyolult ez…
Mindazonáltal ha akkoriban valaki azt állítja, hogy a saját weblapom egyszer majd a telefonomon (?) fog megjelenni, valószínűleg minden tiszteletet félretéve visítva kiröhögöm. (– Ja, persze, a Nokia 3210-en, miii?)
Aztán teltek az évek. Nemigen foglalkoztam honlapkészítéssel, a régi, ki-tudja-honnan-letöltött szoftverem pedig úgy avult el, mint a Boney M., a kazettás magnó és a zacskós tej.
Egyszer csak ott álltam a kérdéssel: „Mobilbarát?!? Na, az meg miii?” A Kedves Ügyfeleim már bizonyára áhítottak volna egy kényelmesen kezelhető kutyakocsis oldalt a telefonjukon megtekinteni, eközben viszont a weblapom még büszkén hirdette a 2000-es évek elejének megkopott, rusztikus báját – és azt is kizárólag asztali gépen, vagy laptopon. Webes tanfolyamra viszont lusta voltam elmenni.
És ekkor lépett az életembe Mesi, azaz a Mesterséges Intelligencia.
Kértem tőle valami egyszerű, de modern csodát, azonban ő magasan túlszárnyalta az elvárásaimat: bónuszként belepakolt a kódba egy halom extrát (amit persze egy mai júzer abszolút természetesnek tart). Én viszont, amikor megkaptam a „Hívás most” gombot, a nagyítható galériát, a legördülő GYIK-blokkot, a finomított görgetést, no meg a kapcsolati űrlapot, boldogságomban 47,25 centiméterrel a talaj felett lebegtem! Aztán elkezdtem játszani az egyes elemekkel és lehetőségekkel. Átpakolgattam ezt-azt, csiszolgattam a tartalmat, míg végül elégedetten hátra nem dőlhettem, hogy „Nnnna… kész. Mesi meg én remek páros vagyunk”. Úgy éreztem magam, mint egy rocksztár, aki soha nem hallott hangokat csal ki egy soha nem látott technikával a Fender Stratocaster gitárjából, és csak annyit tudtam szólni, mint Zdeněk Miler cseh rajzfilmkészítő zseniális teremtménye, a kis vakond, amikor meglátta az új, zsebes nadrágját: „Jááááájjj…”
Nézzétek meg az eredményt, piszkosul büszke vagyok rá: https://kutyakocsi.eu/
Ja... a képet Mesi készítette nekem, közös munkánk emlékére. 😎
