31/08/2026
A napokban két éve, hogy egy jó nagy adag bátorsággal és még nagyobb adag szeretettel vágtam bele vállalkozásomba. 🥳
Az ezt megelőző technikusi időszak megtanított arra, hogy sose adjam fel, a nehézségek ellenére sem. 😊 Ma, amikor visszatekintek az első néhány technikusi hónapra – a bizonytalanságra, hogy hogyan fürdessek vagy szárítsak, hogy jól nyírható legyen a végeredmény, az estébe nyúló munkára, a miért nem sikerül még mindig könnyekre, majd a boldogság könnyekre… 😊 –, pontosan látom már, mennyi elhivatottság, kitartás van a mai eredményeim mögött. Ez a munka nem az ollóról és a szőrről szól. Minden kutya más más érzékenységű, van aki a mancsaira, karmaira vagy a szárításra reagál nehezebben, mindegyikük egyedi apró megfejtésre váró csoda.
Kedves Gazdik, a bizalmatok az, ami erőt ad a nehezebb napokon is. Tudom, hogy nem volt könnyű átadni kutyáitokat egy idegennek, de ti mégis minden eddigi alkalommal bíztatok bennem. Minden visszatérő vendégem, minden kedves szó, minden elégedett mosolyotok, minden kutya, aki szépen és illatosan távozik a kezeim közül az, ami emlékeztet arra, miért kezdtem bele.
Azt talán kevesen látjátok, ahogy egy-egy gubancosabb szőrzetnél néha az utolsó erőnket is összeszedve dolgozunk együtt a kutyussal - mert egy bontás nekik sem könnyű, sőt! - hogy a frizurájuk elkészüljön időben és a lehető legjobb legyen. Ahogy türelemmel simogatom és szeretgetem a félős kutyákat, mert érzem, amit ők éreznek. Ez is a munkám része. A folyamatos koncentráció, a fizikai és szellemi fáradtság engem sem kímél, de igyekszem a maximumot nyújtani. A négylábúitok szeretete, az örömteli farokcsóválások, a “hanyattvágom magam csak kérlek simogass” jelenetek, a pusziosztások, a boldog bejövetelek mindig újabb és újabb erőt adnak. És Ők is érzik, amit én érzek. Ez egy ilyen lelki szimbiózis, az energiáink számítanak a legtöbbet nekik is. 😊🖇️💞
És most, itt, több mint két év távlatából a legnagyobb hálával a szívemben mondom: köszönöm, hogy rám bízzátok négylábú családtagjaitokat. 🙏🏻🙏🏻
Az utam még korántsem ért véget, de most szerettem volna egy pillanatra megállni és visszatekinteni. A mai énem, aki már magabiztosan fogja az ollót, akit büszkeséggel tölt el a teljes kapacitást lefedő vendégkör, a ti támogatásotok nélkül nem létezhetne. Továbbra is igyekszem a tőlem telhető legjobbat adni, minden egyes vendégemnek.
Puszi,
Dóri 🥰🐾🤍
