14/08/2026
Megint egyre több mindennel vagyunk elmaradva. 🫣
Gondoltam, mesélek egy kicsit arról, hogy egyetlen átlagos nap hogyan is telik nálunk. Nem panaszként, inkább csak magyarázatként arra, hogy időnként miért van káosz, miért csúszunk meg a posztokkal, az üzenetekkel, a teendőkkel. ⌛
Közel hatvan mentett cicáról gondoskodunk. Van, akinek gyógyszer kell, van, akinek szemcsepp, van, akit külön kell etetni. Vannak külön kennelben lévő cicák is, akiknek a kenneljét rendben kell tartani, fertőtleníteni, takarítani. Már csak a cicaház reggeli rendbetétele nagyjából egy óra, este pedig másfél-két óra, és ez csak a cicaház, és ebben nincs benne a valódi törődés: egy kis simi, egy kis játék. Nálunk is élnek gazdikeresők, nem csak a cicaházban, rövidebb-hosszabb ideig, egészségügyi problémától függően. Porszívózni minden nap kell, felmosni pedig heti három-négy alkalommal, attól függően, hogy éppen mit produkálnak a cicák. 😅 Tegnap például Cerkának többször is hasmenése volt, és sajnos nem mindig ért oda időben az alomhoz. Az IBD miatt nála ez nem újdonság, de most olyan híg volt, mint a víz, a gyomorforgató szagról inkább nem is beszélek… Kár szépíteni, tényleg szörnyű, de természetesen ő erről egyáltalán nem tehet. Ilyenkor az almosládáját naponta többször is ki kell üríteni, kimosni, fertőtleníteni, és ha a hasmenés máshová is eljut, akkor bizony azt is takarítani kell. Néha éppen csak végzek az előzővel, és már jön is a következő. Jobb esetben legalább nem hány egy nap. Tegnap szerencsére nem hányt.
Cerkán kívül több olyan cica is van nálunk, tehát nem a cicaházban, aki valamilyen kezelés alatt áll. Van, aki FIP-kezelést kap, jelenleg öten, van, aki megfigyelés alatt van, ott van például Mézi is, aki most a teljes fogeltávolítás után lábadozik az FCGS szindróma miatt. Van, aki allergiás, van, akinek néha epilepsziás rohamai vannak, van vesebeteg, FIC-es és ataxiás cicák is vannak. Vannak, akik műtétre várnak, például Szeszi, Puszi és Szöszmösz patella műtétre várnak, Mollynak pedig valószínűleg el kell majd tavolíttatni az egyik szemét. Van, akit külön kell etetni, és van, akit kézből. Galuska például időnként szinte csak így hajlandó enni, attól függően, hogy az FCGS szindróma miatt éppen mekkora fájdalmai vannak. Neki sajnos a teljes fogsor eltávolítása sem hozta meg azt a javulást, amiben reménykedtünk.
És akkor ott van Lizi. ❤️ Lizi szó szerint 0-24 órás felügyeletet igényel. Etetni és itatni kell, figyelni kell rá, ha pisil, rendbe kell tenni, ha kakil, rendbe kell tenni, ha pedig nem vesszük észre időben, akkor pedig jöhet a fürdetés is, ami télen még több id, hiszen olyankor még nyirkos sem maradhat a szőre. Nagyjából 26-28 óránként kakil, és ilyenkor nagyon szeretnénk időben elkapni a dolgot, hogy minél kevesebb takarítással és fürdetéssel járjon neki. Ma például úgy alakult, hogy hajnali négyig ébren voltam Lizivel (nem sokkal előtte kakilt), hatkor pedig már kelni kellett. Egyedül kaki után merek elbóbiskolni mellette, olyankor egy-két órán keresztül ő is kiheveri a kakilás fáradalmait, mert bizony előtte két-három órán át szinte végig aktív, mászkál, várja a csodát, a produktumot. Pisinél ugyanez van, csak rövidebb ideig aktív olyankor, a pisi hamarabb megszületik. És őszintén? Van, hogy ilyenkor már az agyam sem működik rendesen. Van, hogy egyszerűen képtelen vagyok egy normális, összeszedett posztot megírni. Azt hiszem, jelenleg a kialvatlanság az, ami a leginkább megvisel, és ez már tíz hónapja tart, de Lizit nem hagyhatjuk magára, úgyhogy ezt most valahogy együtt kell megtanulnunk kezelni. Valószínűleg nem történne tragédia abból, ha Lizus mellett aludnék napi öt-hat órát, de benne valószínűleg egy egész világ omlana össze, ha órákon keresztül pisisen, kakisan, éhesen és szomjasan kellene várnia rám úgy, hogy közben nem tud rendesen járni, semmit sem lát, és még a legalapvetőbb szükségleteit sem képes önállóan ellátni.
Közben próbáljuk őt hozzászoktatni a kis kerekeskocsijához is. Szeretnénk, ha minél több mozgás és élmény jutna neki. Lizi állapota miatt rengeteget kell mosni is. A pelenka nála nem működik, feladtuk: nincs meg az egyik combcsontja, így egyszerűen lemozogja, letolja magáról, nincs ami rendesen megtartsa a pelenkát, és egyébként sem szeretnénk, ha folyamatosan pelenka lenne rajta, ha van alternatív megoldás, mert nem egészséges, de azért néha jó lenne, például utazásnál vagy a kerekeskocsi használata közben. Jelenleg a kis plédjei alá beteglepedőt teszünk, ami nem engedi át a nedvességet az alatta lévő szőnyegekre, a plédeket pedig minden pisi és kaki után mossuk, ez általában napi 4-5 mosást jelent. Naponta igyekszünk kétszer legalább egy órára kivinni a kifutóba is, de van olyan is, hogy sikerül több időre. Ott is vele kell lenni, figyelni kell rá, segíteni, ha szükséges. Amikor a kifutóban alszik, bejövök a konyhába és ott teszek-veszek mivel a konyhaablakból teljes rálátásom van a kifutóra, illetve kamera is figyeli őt.
Közben természetesen járunk állatorvoshoz is, nem is keveset. Egy-egy út oda-vissza önmagában közel két óra, és akkor még ott van maga a vizsgálat, várakozás, kezelés.
Mindezek mellett ott van a háztartás is. Igyekszünk a cicáknak is minél többször húst főzni. Van néhány háztáji állatkánk is, róluk is gondoskodni kell, és van egy óvodás korú gyermek is.
Szóval valahogy így telnek a mindennapjaink. Ez egy teljesen átlagos nap volt, valószínűleg ezernyi dolgot ki is hagytam belőle, mert nem jutott eszembe; nem történt semmi különleges, nem volt extra vészhelyzet, nem omlott össze semmi. Ha közben beüt valami - egy beteg cica, egy sürgős állatorvosi látogatás, egy újabb hasmenéses nap, egy hányás, egy rosszullét -, akkor ez az egész még inkább a feje tetejére áll. Ezért vagyunk sokszor csúszásban. Ezért maradnak el néha a posztok. Ezért nem válaszolunk mindig azonnal. Ezért van, hogy egyik nap még azt gondoljuk, hogy „ma mindent behozunk”, aztán este rájövünk, hogy megint csak a legfontosabb dolgokkal végeztünk, és szinte csak tüzet oltottunk.
Őszintén szólva jelenleg el sem tudom képzelni, hogy ezt az alváshiányt még akár tíz-tizenöt évig bírjam. Néha azt sem tudom, hogy ezt a mennyiségű kialvatlanságot meddig lehet egyáltalán bírni. Nyilván lesz valahogy. Mindig van valahogy, csak néha nagyon nehéz. Úgyhogy ha néha azt látjátok, hogy egy kicsit káosz van körülöttünk, hogy egy poszt később születik meg, hogy valamit csak napokkal később tudunk megcsinálni, kérlek, legyetek egy kicsit türelmesek. Nem azért maradunk el, mert nem fontos, hanem azért, mert rengeteg minden fontos egyszerre. ❤️
Próbálunk mindenkinek a legjobb tudásunk szerint helytállni, csak néha egy napból nagyon kevés a 24 óra.
