Radar, a vakvezető kutya

16/06/2026

‼️ Rekord gyorsasággal talált gazdára Summer, Radar tesója!

Summer és Radar alomtestvérek. Több infóért katt a megosztott bejegyzésre!

https://www.facebook.com/share/p/18WbvwdNZH/

‼️FRISSÍTÉS‼️

Négy óra alatt közel 40.000 emberhez juttattátok el Summer történetét. Hálásak vagyunk minden megosztásért, lájkért és a rengeteg üzenetért.
Nem fogjátok elhinni, de Summer hamarosan ugyanolyan boldog lesz, mint kölyök korában, mert nemcsak, hogy szerető gazdira talált, hanem arra az emberre, aki élete első évében mindent megtett azért, hogy Summerből vakvezetőkutya legyen. 🩷 Kölyöknevelője, Csaba és családja fogadja örökbe Summert, így a kutyus hátralévő nyugdíjas éveit békében, biztonságban és nagy-nagy szeretetben élheti.
Több könnycseppet elmorzsoltunk ma a csodás hír hallatán, hiszen Summer így tényleg hazatérhet. Köszönjük, Csaba!

**************************

Gazdit keres egy hűséges szív ♥️
Egy vakvezetőkutya testvérének keresünk befogadó családot.

Summer 11 éves labrador retriever kan kutyus, aki nem tehet arról, hogy az élete egyik pillanatról a másikra megváltozott. Szeretett gazdái elhunytak, és most újra biztonságot, szeretetet és egy nyugalmas otthont keres.
Ő már nem kölyök, így nem fogja szétszedni a papucsokat, nem vágyik hosszú túrákra vagy egész napos rohanásra.
Csípődiszpláziája miatt nyugodtabb életre van szüksége, olyan családra vagy emberre, aki elfogadja korát és olyannak szereti őt, amilyen most: egy idősödő, bölcs kutyának, aki a legjobban annak örül, ha ott lehet az embere közelében.
A tekintetében benne van egy egész élet története. Az együtt töltött évek, a szeretet, a veszteség és a remény, hogy egyszer még valaki megsimogatja, és azt mondja neki: „Most már itthon vagy.”
Epilepsziája gyógyszeresen teljesen karbantartott, állapota stabil. Ami igazán fontos számára, az nem a tökéletes egészség vagy a nagy kalandok, hanem egy puha fekhely, néhány kedves szó és egy ember, akihez odabújhat.
Az idősebb kutyák örökbefogadása különleges ajándék. Talán kevesebb közös év adatik meg, de minden egyes napjukat hálával, szeretettel és feltétel nélküli ragaszkodással töltik meg.

Ha úgy érzed, te vagy az, aki mindezt megadhatja Summernek, írj a [email protected] e-mail címre.

Nem tudod befogadi Summert? Oszd meg a posztot, hogy mihamarabb meglegyen az álomgazdi!

05/06/2026

Élet a szabadságért 🦮

Nem sokkal ezelőtt egy olyan beszélgetés részese voltam, ahol egy futurisztikusnak, mégis realistának tűnő vízió hangzott el. Már léteznek olyan, a látássérültek közlekedését segítő technológiák, amelyek a közeli jövőben helyettesíthetik a vakvezetőkutyákat. De 5 évig még biztosan szükség lesz a vakvezetőkutyákra. Ezen a kijelentésen ma minimum meghökkenek, de 10 évvel ezelőtt, amikor még nem volt vakvezetőkutyám, a mai lehetőségek ismeretében, én is simán nyilatkoztam volna hasonlóképpen.

Neveltetésemnél és személyiségemnél fogva számomra létszükséglet a szabadság, de legalább az illúziója. A szabad önrendelkezés, a szabad mozgás, a szabad gondolkodás és a cselekvés szabadsága. Fontos, hogy minél kevésbé legyek másokra utalva, kiszolgáltatva, hogy csak azok a korlátok vegyenek körül, amelyek bárki mást is.. tisztában vagyok azzal, hogy a látáshiányom lényegesen korlátoz az élet sok területén. Nem láthattam a táblát az iskolában, a tankönyvek nem nekem készültek. Nen nyerhettem felvételt egyetemre. Nem tölthetek be bármilyen munkakört. Nem pattanhatok be a kocsiba, ha a gyereket el kell hoznom az edzésről, vagy épp en be kell ugranom egybevásárlóközpontba. Nem volt egyszerű párt találni. Nem volt egyszerű családot alapítani, eltartani. Bár minden területen törekedtem az önállóságra, ha őszinte vagyok, látás hiányában az önálló életvitel mindig is csak egy vágyott, távoli cél marad. Akkor is, ha a legmoderneb segítő technológiákat alkalmazhatnám, akkor is, ha "ahhoz képest, hogy vaksi vagyok, nagyon ügyes vagyok" és sok olyan dolgot vagyok képes megcsinálni, amit nem feltételeznek rólam.

De miért?

Mert a részleges önállóság eléréséhez is közvetlen vagy közvetett segítségre van szükségünk. A segítő technológiákat fejlesztő és gyártó emberek segítségére. A rehabilitációs tanárok segítségére. Az épített és az infokommunikációs környezetet akadálymentesítő, vagy azokat alapértelmezetten mindenki által használhatóra tervező, építő emberek segítségére. A családtagjaink, ismerőseink, a velünk és értünk dolgozó civil szervezetek, a jogalkotók közvetlen és közvetett segítségére. És ami egy, az önállóság érzésének megélésére törekvő ember számára a legfontosabb: a közvetlen környezetünkben élők, a minket az utcán, a buszon, a boltban körülvevő emberek jóindulatára és segítségére. Ehhez azonban láthatóvá kell válnunk úgy, hogy egyébként az emberek pszichológiája természetes módon teszi őket tartózkodóvá, ha vaksi vagy vak ember közelében vannak. Na, itt kerül képbe a vakvezetőkutya, mint pótolhatatlan segítőtárs.

A vakvezetőkutyákat SOHA semmilyen fejlett, a mesterséges intelligencián és nagy sebességű képfeldolgozó rendszereken alapuló segítő technológia nem fogja tudni pótolni. Lehet, hogy lesz olyan környezetszkenner, ami több nézőpontból is képes lesz analizálni a közeli és távolabbi környezetünket, elemezni és megbecsülni az abban lévő dinamikus változásokat, akadályokat, és valós időben, precízen tudja majd irányítani a vak ember haladási irányát és tempóját, a biztonságos és gyors közlekedés érdekében.
De ez csak egy cYborgot fog csinálni a látássérült közlekedőkből. A kutya azonban már puszta jelenlétével emlékezteti az embereket arra, hogy jónak lenni jó. Arra, hogyha egy kutya tudsz segíteni egy embernek, akkor egy ember is tud. Arra, hogy az együttműködés nem is olyan nehéz. Arra, hogy milyen jó az, ha van valaki, akire mindig számíthatsz. Ez pedig örömmel tölti el a szívüket. Ledönti bennük a látássérült ember felé történő odafordulást, nyitást megnehezítő lélektani gátakat. A kutyán keresztül meglátják, elfogadják, befogadják az embert.
Hát ez az, amit semmilyen fejlett technológiai kütyü nem fog tudni elérni.

31/05/2026

A testőr 🦮⚔️🛡️

Megvéd? Teszik fel néha a kérdést. Ilyenkor egyértelműen arra gondolnak, hogy ha valaki megtámadna, vajon nekirontana-e Radar?
Hát, nem.

Nem is olyan régen, valaki mástól azt hallottam, hogy az ő vakvezetőkutyája megvédené őt. Nem vitatom, hiszen nem tudhatom. Amit tudok, az az, hogy egy kutyát a szakma szabályai szerint csak akkor szabad vakvezetővé kiképezni, ha az mentes minden agressziótól.
Tehát embert sem haraphat meg, de még csak rá sem mordulhat, semmilyen indokkal. Még akkor sem, ha egy baromarcú belerúg a buszon.
Nem véletlen, hogy a 27/2009-es SZMM rendelet, ami a segítőkutyák kiképzését és alkalmazását szabályozza, lehetővé teszi, hogy a vakvezetőkutyát a gazdája szájkosár nélkül alkalmazhassa bármely közterületen, közintézményben, közhasználatú magánterületen, vagy tömegközlekedési eszközökön.

Más szemszögből nézve viszont a vakvezetőkutyák igenis megvédik a gazdájukat. Megvédik a közlekedés közben felbukkanó, alattomos akadályoktól. Megvédik az ellustulástól. Megvédik a mozgáshiány okozta betegségek kialakulásától. Vagyis, vigyáznak a gazdájuk testi épségére. És még ennél is többre. Megvédik a társadalmi elszigetelődéstől. Megvédik a magánytól. De emberrel (sem állattal) szemben agressziót nem tanúsíthat egy vakvezetőkutya.

25/05/2026

Kiszolgáltatva?

A mai fiatalok, főleg a látássérültek többnyire alkalmatlanok arra, hogy váratlan konfliktushelyzetekben megvédjék magukat. Ezt példázza az a közösségi médiát és sajtót bejárt történet, ahol egy vakvezetőkutyával közlekedő fiatal lány kutyájába rúgott bele egy utas, egy budapesti helyi járatú buszon.
Annak ellenére, hogy a történést kizárólag az érintett, látássérült gazda elmondásából ismerhetjük (a busz fedélzeti kameráinak az atrocitás igazolására alkalmas felvételeit a sértett nem kérte ki és szemtanúkat sem tudott felvonultatni), nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy valóban belerúgott valaki a kutyájába.

Egykori civil szervezeti marketinggel és forrásteremtéssel foglalkozó emberként azonban nem tudok elmenni amellett a tény mellett, hogy a hír pontosan abban az időszakban robbant, amikor az SZJA 1%-os felajánlások legerősebb kampány időszaka volt. A hír kitűnő, ingyenes megjelenési felületeket biztosított a kutyát kiképző szervezet számára, nagy hallgatottságú rádió és magas nézettségű televíziós műsorokban.
Hogy mindez a véletlenek szerencsés összjátéka, vagy egy megtervezett gerilla marketing kampány volt, döncse el mindenki, saját maga. A lényegen ez úgysem változtat semmit. Kutyába nem rúgunk bele! Kivéve... Haa... Épp az én kutyámat támadja meg egy másik kutya... Vagy pl. engem... Vagyis, jogos védelemből azért DE, belerúghatunk!

De térjünk a lényegre.
Az integráció erőltetése egy kontraproduktív folyamat, a legtöbb látássérült fiatal esetében. A pedagógusok általában nem tudnak mit kezdeni a látássérült tanulókkal. Nincsenek felkészítve erre. Úgy gondolják (teszem hozzá jól), hogy a vak és gyengénlátó diákoknak sokkal nehezebb dolguk van az iskolában, mint a jól látóknak. Ezért a velük szemben támasztott követelmény szintje is sokkal alacsonyabb. Tulajdonképpen óvják őket a kudarcoktól és nem várnak tőlük teljesítményt. Ennek egyenes következménye, hogy nem tanulnak meg küzdeni, nem kell kiállniuk magukért.

Azt nem gondolom, hogy a vakvezetőkutya-kiképző szervezeteknek kellene felkészíteniük a látássérült gazdákat az efféle szituációk megelőzésére, rendezésére. Azt viszont igen, hogy az oktatási rendszert fejleszteni kell, különben a gyerekeink (és nemcsak ha látássérültek) alkalmatlanok lesznek arra, hogy a face to face utcai konfliktusokban megfelelő módon tudják képviselni a saját érdekeiket. És itt nem arra gondolok, hogy minden vak gyerek tanulja meg a közelharcot, mint Kátai-Németh Vilmos, hanem arra, hogy legyen tisztába a lehetőségeivel és jogaival, ha bárhol méltatlan, vagy méltánytalan helyzetbe kerül.

Akár egyetértesz velem, akár nem, bátran kommentelj, de csak kulturáltan!

27/04/2026

Istvánt 9 éve ismertem meg.
Számomra ő volt az első olyan látássérült gazda, akihez a frissen mellé állított vakvezetőkutyája az első napon becsatlakozott.
Most meg repked itten, meg Caminozik, vakvezetőkutyával! :)
És minderről Google Meeten mesél nekünk, akár neked is, ha szeretnéd!

A részleteket a megosztott bejegyzésben olvashatod.

ttps://www.facebook.com/share/p/1AhZ9WmKBX/

Különleges és inspiráló online előadásra hívjuk az érdeklődőket 2026. április 30-án, csütörtökön 18:00–19:00 óra között. Az előadáson Dr. Tábor István és Butu Arnold Csaba élménybeszámolóját hallgathatják meg a résztvevők arról, hogy látássérült utazóként hogyan tettek meg 3500 kilométert István Manka nevű vakvezetőkutyájával.
https://mvgyosz.hu/hirek-hu/a-nagy-utazas-online-eloadas/

16/04/2026

🦮 Radar van a képen! ♥️ Tiszta celeb, nem?

https://www.facebook.com/share/p/1Crk44apHh/

Egy vakvezetőkutya nem „csak” segít.
Ő az, aki megáll a járdaszegélynél, kikerüli az akadályokat, és minden nap biztonságot ad.

Április 18-án ezt most nem oktatók, hanem maguk a látássérült gazdák mutatják meg – úgy, ahogy ők élik meg nap mint nap.

Ez nem előadás. Ez valóság.

📍 Budapest, Vakvezetőkutya-kiképző Központ
🕙 10:00–14:00

👉 https://eselyunk.hu/iden-latasserult-emberek-tartjak-a-vakvezetokutyas-bemutatot/
📷 MVGYOSZ

06/04/2026

Húsvéti tojás a'la Radar

Húsvét hétfő napján Radar az apró lila virágzatú, kerek repkény közé igyekezett elrejteni tojásait.
Közben a húsvéti nyuszi áldozatos tevékenységére gondolt. Egy nagyjából 7 kilós nyúlnak kell magából kipréselnie több 10000, 5 dekás, keményre főtt tojást, ráadásul kifestve, pár óra alatt, miközben az egész ország területét bejárja...
Hát, Radarnak csak néhány, fürjtojás méretű valamit sikerült kipréselnie magából.
Azt is csak sárgás barna színben.
Összeszedtem, de ahogy szokott, ment a kukába.
Tanulság: Radar füle még nem elég hosszú ahhoz, hogy normális húsvéti tojásokat tudjon tojni.

02/04/2026

Fűevés

‼️ Elegem van már azokból a reklámokból, ahol a kutyák fűevését kezelendő emésztési problémaként tüntetik fel!

⚠️ A kutyád füvet eszik?
⚠️ Ne aggódj azonnal!
⚠️ Helyette gondold át az alábbiakat!

❓ Mindennap eszik füvet?
❓ Gyakran eszik füvet?
❓ Időszakonként eszik füvet?
❓ Fűevés után mindig hány?
❓ Fűevés után néha hány?
❓ Mit találsz a hányásában fűevés után?

Ezt a bejegyzést nem azért készítettem, hogy a fűevés okait és következményeit minden szempontból kitárgyaljam. Egyszerűen szeretnék mindenkit megnyugtatni, akinek a kutyája füvet eszik, hogy az egyáltalán nem biztos, hogy emésztési problémára utal.

‼️ Az ősszel és tavasszal jelentkező fűevés szorosan összefügg az úgynevezett szezonális szőrzetváltással.
A kutya szervezetének ehhez folsavra van szüksége, amithez természetes úton csak így tud hozzájutni.

Ha a számodra ez egy elfogadható magyarázat, nyomj egy lájkot, hogy az algoritmus minél több emberhez tudja eljuttatni ezt az információt.
Ha vitatod, kérdésed, vagy hozzáfűzni valód van, azt írd meg kommentben.

📷 Néha felmerül a kérdés, hogy hogy hogyan tudom Radart fényképezni. Ezért töltöttem fel a második fotót, amin az látható, hogy egy témáról sok képet készítek, és utólag választom ki közülük azt, amelyik a legmegfelelőbb.
Sokkal többet fényképezem Radart, mint ahány bejegyzést írok. Gyakran 20-30 képből egy sem lesz jó.

13/03/2026

Tudtad?

Az SZJA 1%-oddal konkrétan kézzel fogható segítséget tudsz nyújtani!
Az MVGYOSZ vakvezető kutyahámokat vásárol ebből a pénzből.

A vakvezető kutyahámok a használat során megkopnak, ritkán el is szakadnak.
Hogy a kutyákon mindig használatra kész lehessen a vakvezető kutyahám, az MVGYOSZ kétévente egyszer ingyenesen tudja lecserélni a kutyáin azokat, ha elegendő SZJA 1%-os felajánlás érkezik.

Így nem csak a szó átvitt, hanem szoros értelmében is kézzel fogható segítség, ha az SZJA 1%-odat az MVGYOSZ-nek adod.

Adószám: 19002464-2-42

A képen egy kölyökkutya játszik a plüss vakvezetőkutyájával. Neki most még a játék a fontos. De hamarosan valaki szemévé, társává és biztonságává válhat.
Magyarországon az adó 1%-a sokaknak csak egy kitöltendő mező az adóbevallás befejezéseként. Az MVGYOSZ-nek viszont valódi lehetőség: kiképzés, felszerelés, gondoskodás – és egy új esély a látássérült embereknek a szabadabb, biztonságosabb életre.

Egy vakvezetőkutya kiképzése hosszú évek munkája. Türelem, szakértelem és rengeteg támogatás kell hozzá.

Az 1% neked talán apróság. Másoknak viszont hatalmas segítség!

Az 1% nem játék. Vakvezetőkutyáinknak a jövő.

12/03/2026

11 éves lett Radar

Március 9-én töltötte be 11. életévét NÉBIH Radar.
Köszöni szépen, jól van!
Radar születésnapja már jó ideje ugyanolyan nap nálunk, mint a többi. (Ahogy a sajátom is.)
Nem kap ajándékot, nem kap különleges kaját se.
Most még a megszokottnál több figyelmet sem kapott, mivel a munkafeladataim annyira lefoglaltak, hogy igaziból el is felejtettem, hogy szülinapja van.

A róla készült kép azért friss. :)