01/10/2026
A munkám során sok és érdekes téma jut eszembe nap, mint nap. Ez például augusztusban íródott.
Vannak kutyák, akik egész életükben azt csinálják, amit akarnak. Ha ő balra akar menni a sétán, akkor balra megy vele a gazda. Ha meg akar állni, megáll a gazda. Ha oda akar menni egy másik kutyához, odamegy. Ha valamit nem akar megcsinálni, akkor nem csinálja meg. És ez szàmomra borzasztó szomorú, mert ez egy idő után már nem is feltétlenül a kutyáról szól, hanem a gazdáról.
Nagyon sok olyan gazdival találkozom, aki egyszerűen nem szeret konfliktusba kerülni a saját kutyájával. Nem szeret konfrontálódni vele, nehezen mond nemet, és nehezen állít szabályokat, húz fel határt.
Sokszor azt érzem, hogy valahol az van mögötte: ha én most nemet mondok a kutyámnak, ha korlátozom valamiben, ha felállítok egy szabályrendszert, vagy elvárom tőle, hogy valamit akkor is megcsináljon, amikor éppen nincs hozzá kedve, akkor majd kevésbé fog szeretni. De ez egyszerűen nem igaz!!!!
A szabályok felállítását ne büntetésként éljük meg. A kutyák szeretnek keretrendszerben élni. És attól, hogy egy kutya nem dönthet el mindent saját maga, még nem lesz boldogtalan. Nem ettől tedd függővé azt, hogy ő szeret téged vagy sem.
Ha a gazda nem állít fel egy rendszert, akkor majd felállítja a kutya. Ez ennyire egyszerű. Csak ilyenkor a kutya kezdi el meghatározni, hogyan működik a közös élet. Ő hozza meg a döntéseket, ő húzza meg a saját határait és nagyon gyorsan megtanulja azt is, hogyan tudja érvényesíteni az akaratát. 😆
Ebben egyébként k***a jók.
És lehet így élni egy kutyával. Rengetegen élnek így hosszú éveken keresztül.
Csak szerintem érdemes feltenni a kérdést, hogy ez valóban jó-e a kutyának. Valóban ez a működés az ő életét miben szolgálja….
Mi ezt nagyon sokszor akkor látjuk meg igazán, amikor egy ilyen kutya bekerül a napközibe vagy a panzióba.
Mert előfordul, hogy mi vagyunk az első emberek az életében, akik azt mondják neki, hogy vannak szabályok.
Egy falkában nem játszhat mindenki úgy, ahogy ő szeretne. Nem rohanhat oda minden kutyához akkor, amikor kedve van. Nem zaklathatja a másikat azért, mert ő még játszana. Nem döntheti el, hogy mikor hagy abba egy helyzetet, és azt sem, hogy mikor hajlandó figyelni az emberre. Erre szoktam mondani, hogy a napközi nem csak játék és mese.😆
A játékot is mi kontrolláljuk. Mi döntjük el, mikor kell megszakítani, mikor kell visszavenni, mikor kell pihenni, és mikor mehet tovább és legfőképpen hogyan.
Ehhez pedig együttműködő kiskutya szükséges és ezt a két szép szemünkért ritkán hozzák a kutyák, persze vannak kivételek, de kevés.
Figyelnie kell ràm,meg kell tanulnia, hogy ha kimondom a nevét, annak nála is legyen jelentése, nem akarok az életèben “Kossuth rádió” lenni. Meg kell tanulnia bizonyos szavakat, jelzéseket, szabályokat. Meg kell értenie, hogy vannak határok, és annak, amit csinál, következménye is van. De ettől meg szeretem.
Először el kell érnem, hogy akarjon velem együttműködni, tudjon rám figyelni, elfogadja tőlem az irányítást. És utána lehet egyre többet kérni tőle.
Van kutya, akinél ez néhány alkalom alatt elkezd összeállni. Másnál vért izzadunk vele.
És ezekben az esetekben nagyon sokszor nem is elég önmagában a napközi. Ha azt látjuk, hogy a probléma otthon, a gazda és a kutya kapcsolatában is jelen van, trénerhez küldjük őket, mert teljesen mindegy, hogy nálunk mit tanul meg a kutya, ha otthon ugyanaz a rendszer működik tovább, mint előtte. És igen, néha mérges vagyok.
Mert amikor egy felnőtt kutyánál nekünk kell elkezdenünk felépíteni az alapvető együttműködést, sokszor megfordul a fejemben: miért nekem kell ezeket az alap dolgokat megtanítanom? A kutyatartás nem annyi, hogy szeretjük és adunk neki enni. (Hu ez is megérne egy posztot )
Aztán mindig oda jutok, hogy a gazdik jelentős részének egyszerűen fogalma sincs arról, hogy mit kellene csinálnia.
Sokan még mindig úgy gondolják, hogy a jó gazdi az, aki mindent megad a kutyájának. Aki hagyja szimatolni, amerre szeretne, aki nem korlátozza az akaratát, aki nem kényszeríti semmire.
Pedig szerintem a jó kapcsolat nem konfliktusmentes.
Egy kapcsolatban lehet nemet mondani. Lehet szabályt húzni. Lehet valamit nem megengedni. Lehet elvárni az együttműködést. És ettől a kutya nem fog kevésbé szeretni.
Egy jól felépített szabályrendszerben pontosan tudja, hogy mi az ő dolga és mi a miénk.
Nem neki kell minden helyzetben döntést hoznia, de lehetőséget adok arra, hogy engedélyt kérjen rá.
És szerintem ez az egyik legfontosabb dolog, amit egy kutyának adhatunk. Ha van kontroll akkor minden van. Ez az alapja mindennek.
Mindamellett egy jó határhúzással fejlődik a kutya önkontrollja is, ami ismét egy külön poszt lesz.
